Isten gyógyít
Tizenegy évvel ezelőtt, 2012. március 11-én vasárnap ugyanezek
az igék alkották a reggeli dicséret áhítatának alapszövegét, róluk szólt az
utolsó írásom, amit Édesanyám elolvasott. Ekkor már jóideje egy hospice
kórházban ápolták őt, és tudtuk, hogy nagy valószínűséggel mi lesz a történet
vége. Tudtuk, hogy lehetetlen, hogy minden nap ajándék, hogy bármikor jöhet az
a bizonyos telefon. Sokan imádkoztak a gyógyulásáért, nagyon sokan, és mi
kapaszkodtunk. Istenbe, akinél semmi sem lehetetlen, abba, hogy annyian
könyörögnek érte, egy évtizedekkel korábbi álomba, amiben akkor beteg volt, de
valaki azt mondta, ne féljünk, mert meg fog gyógyulni. És kapaszkodtunk abba,
hogy nem tudjuk elképzelni a jövőt nélküle.
Egy héttel később Anyám meghalt. Abban nem kételkedek, hogy átélte
Isten gyógyítását, hisz az évtizedek óta tartó távolság egészen eltűnt
közöttük, és találkoztak igazán egymással. De Isten fizikai gyógyításában azóta
is hatalmas küzdelem számomra hinni. „Nagyszerű lenne, ha ugyanúgy láthatnám
Isten gyógyító munkáját az emberek életében, mint azok, akik Jézust hallgatni
sereglettek össze annak idején. Imádkozom is ezért, de egyben minden
igyekezetemmel azon vagyok, hogy el tudjam fogadni ezt a misztériumot, és bízni
tudjak abban, hogy Isten tudja, mit csinál.” (Adrian Plass: Miért követem
Jézust? Budapest: Harmat Kiadó, 2004. 78.)
Tizenegy éve azt fogalmaztam meg, hogy „Tudod, barátom, nem
tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy
neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni,
bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid
helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és
felhagynál a felesleges meneküléssel.”
Kedves Olvasó! Isten küzd érted, ahogy értem is, a Vele való
kapcsolatunkért. Néha közelről, néha távolról. Van, hogy jól esik a gyógyítása,
és van, hogy kimondottan fáj, amikor a dolgok mélyére ás le velünk. De Ő tudja,
mit csinál. Ő gyógyít akkor is, ha sokszor úgy érezzük, lehetetlen.
Mert Ő jó. Szeret. És nem mond le rólunk. Ott van velünk a
gödör legalján is, vezet a mi tempónkban. És minden vágya, hogy igazán
kapcsolatban legyünk Vele.
