Hit és küzdelem
"Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok."
A filippi gyülekezet nagyon jól ismerte Pál küzdelmeit, hiszen azok közül nem egy pont az ő városukhoz volt köthető. (ld. ApCsel 16:12-40; 1Thessz 2:2) Ezeken kívül aztán még többször kellett szerencsétlenséget, bántalmazást, balesetet, hajótörést, kígyómarást, és más küzdelmeket átélnie. (A különféle küzdelmei és szenvedései felsorolása hat versnyi szöveget tesznek ki: ld. 1Kor 11:23-28) A gyülekezet tagjai méltán gondolhatták róla, hogy rájár a rúd és hogy elpártolt tőle a szerencse, ám ebben a — számomra legalábbis — nehezen emészthető szakaszban Pál helyre teszi a dolgokat:
Tudniillik a Krisztussal való járás nem csak "móka és kacagás".
Ez az igazság sokak számára, akik nemrég tértek meg, és akiknek esetleg rossz képet vázoltak fel a megtérés utáni életről, sokkolóan hat. Ők úgy gondolták, hogy megtérés után "Sátán már nem találhat fogást rajtuk", védelmet élveznek, vagy az emberek majd viszonozni fogják a szeretetet, amit ők sugároznak, az élet könnyebb lesz, ugyanaz a rózsaszín köd lebegi majd körbe őket, ami a megtérés és a keresztség során tapasztalható volt... Aztán visszacsöppenve a hétköznapokba, rájönnek, a keresztény ember gyakran kerül szembe olyan nehézségekkel, amilyenekkel korábban nem találkozott.
Ez egyetlen, nagyon egyszerű okból van így: Sátán nem vette le rólunk a kezét megtérésünkkor, sőt, jobban támad, mint korábban. Miért ne tenné? Nem akarja, hogy kicsússzunk a markából. De ezzel nincs is semmi gond, mert a megerősített támadáshoz megerősített védelem is jár.
A szenvedése alatt Pál nem önmagában és a nagyszerű problémamegoldó képességében bízott, hanem Istenben. Nem mondta senki, hogy a hit csupán hit: hinni Istenben nem csak azt jelenti, hogy nagy igazságokat fogadunk el az életről és a boldogságról, lebegve a rózsaszín ködben. A gyakorlat azt mutatja, hogy bizony sokszor küzdeni kell — főként önmagunkkal! — Krisztusért. A jó hír viszont az, hogy ebben a küzdelemben segítenek a testvérek, és maga a Mester is: úgy, ahogyan Pál is megtapasztalta Filippiben.
