Méreg helyett áldás
“Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra. Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.”
Nem rég a Velencei-tónál jártam. Furcsa élmény volt látni, hogy ott, ahol pár éve még nem ért le a lábam, most csak derékig ér a víz. A történetben persze nem az a tanulság, hogy gyorsan növök. Idén közelről tapasztaltuk meg, milyen amikor szomjas a föld.
Amikor a föld kiszárad, a benne lévő növények sorra halnak el. Egy idő után csak kórók és hallott gallyak jelzik, hogy valaha még élet volt ott, ahol most halál. Hasonló a helyzet lelki oldalon is. Amikor nincs megfelelő tápláléka a lelkünknek, akkor haldoklik.
Ahogy a növényeknek a vízre, a lelkünknek Isten Lelkére van szüksége, hogy növekedjen és gyümölcsöt adjon. A szeretet kútjából kell táplálkoznia, hogy ne mérgező, hanem éltető tápanyagot kapjon.
Ahogy a száraz, tápanyag nélküli földben a növények elhalnak, a lélek, ami nem táplálkozik, vagy rossz forrásból teszi azt, szintén elhal. Szépen lassan, észrevehetetlenül méreggé válik számára saját sivársága.
A történet azonban ennél is szomorúbb. Ha az ember nem táplálkozik megfelelő forrásból, nem csak ő, de a körülötte élők is mérgezetté válhatnak. Nem kicsi a felelősségünk. Amikor Isten helyett saját sértettségünkből táplálkozunk, akkor mérgezettek és mérgezők leszünk. Ha a Szentlélek helyett a fájdalmaink táplálnak, a környezetünk is csak fájdalmat fog látni bennünk. Ha a Szeretet helyett a gyűlölet vagy személyválogatás táplál, pusztán a gyűlöletet adja tovább.
Isten terve, hogy jó forrásból táplálkozzunk, és azt adjuk tovább. Így lehetsz méreg helyett áldássá.
