Isten beszédének ereje

Szerző: -


"Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” 

Ézsaiás könyve 55. fejezet 10-11. verse

Az idei nyár a megszokottnál lényegesen szárazabb volt az ország legnagyobb részében. Emiatt sokat kellett locsolni, és így is sokfelé ki volt sárgulva a fű. De az igazi kár, amit a csapadékhiány okozott, a mezőgazdaságban jelentkezett. Sok szántóföldi növény, zöldség és gyümölcs lényegesen kevesebbet termett, mint általában; és nagy területeken nem termett semmi. Két hete az ország délkeleti csücskébe is megérkezett az eső, és volt, aminek még jó volt, de sok termény esetében már későn jött, nem segített semmit.

Egy ilyen nyár után talán jobban meg tudjuk érteni, hogy mit akar kifejezni Isten az Ézsaiás próféta által közvetített üzenetben, amikor a mindent felüdítő esőhöz hasonlítja beszédét. Isten szava nélkül olyanok vagyunk, mint a sárguló fű: éppen csak létezünk, vegetálunk, de még ha teszünk is jó dolgokat, ez az igazán fontos dolgok szempontjából sokkal kevésbé nevezhető életnek, mint amikor meghalljuk a hangját, odafigyelünk rá, és törekszünk összhangban élni vele. Ha nem hallgatunk rá, akkor sokkal kevesebb olyan „jó” lesz az életünkben, ami másoknak is „jó”, és nem csak nekünk. Ha azonban odafigyelünk arra, amit Isten mondani akar nekünk, akkor termékenyek leszünk: életünk termése mások életét teszi örömtelibbé, ízesebbé, ahogy a szántóföldi növények termése is.

Több olyan emberrel beszélgettem már, akik öt-hat-hét évtizedet töltöttek el „vegetálással”, és csak idősödő korban kezdtek odafigyelni Isten szavára. Ők sajnálták az elpocsékolt éveket, fájt nekik, hogy lelkileg sokkal gyümölcsözőbb életet is élhettek volna – de nem így történt. Ők az esőt – Isten beszédét – még éppen időben meghallották ahhoz, hogy ne fogyjon el életidejük értelmetlenül, de sokan vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hagyják Isten szavát munkálkodni az életükben.

Hogy van ez a te életedben? Isten szava eléri célját, azt, amiért ő küldi hozzád?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk