Amivel dicsekedhetünk
„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”
(Jeremiás könyve 9. fejezet 23-24. vers)
Találkoztál már dicsekvő emberrel? Mit éreztél? Hát, igen. Az önfelmagasztaló ember taszítja a környezetét, Főleg akkor, ha az önfényezés nyíltan és úgymond agresszív formában bukkan fel.
De sokkal gyakoribb, amikor a kevélység, a büszkeség becsomagolva kúszik elénk. Hiszen dicsekedni nemcsak a tudással, az erővel, vagy a gazdagsággal lehet.
Sőt, nem tudom megfigyelted e, de keresztény körökben nagyobb divat a hiányainkkal, a szenvedéseinkkel dicsekedni. Azzal, hogy milyen kegyesen tűrjük a sokszor magunk által kreált szenvedéseket, és a saját hibás döntéseink, vagy bűneink következményeit.
Netán, ha nem is kimondva, de ugyanúgy hálát adunk azért, hogy nem vagyunk olyanok, mint a ’vámszedők’, a ’hitetlenek’, a ’világ’.
Vagy, bár érezzük, tudjuk, hogy nem boldogulunk egy problémával, de nem kérünk segítséget, mert akkor mit gondolnak mások, hová lesz az önérzetem, stb.
A mai nap örömhíre azonban az, hogy ebből is van kiút, van szabadulás!
Pál, aki hozzánk hasonlóan szintén küzdött ezzel a jellemtorzulással, a jeremiási igénkkel összhangban az Istennel való szoros kapcsolatban találta meg a megoldást.
Mondjuk ma el vele együtt ezt a fohászt:
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal.6:14)
Ámen
