A gazdag ifjú vidámsága
„Jézus ezeket hallván, monda néki: még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag volt.”
(Lukács evangéliuma 18. fejezet 22-23. vers)
Hát igen. Ezek a gazdagok. Ezeknek semmi sem elég. El vannak telve magukkal, csak megjátsszák a szentet, egy kis alamizsna odavetésével mutatják, hogy ők a nagy adakozók. Közben meg? Velejéig romlottak önzők, kapzsik, fukarok.
De Jézus milyen jól lerántotta és lerántja ma is a leplet az ilyenekről, akik nem a fogyatkozásuk, nem a bűneik, hanem a vagyonuk elvesztése felett szomorkodnak. Akiknek, az odaadás jobban fáj, mint a foghúzás és inkább szemlesütve eloldalognak. Úgy kell nekik!
Ó, Uram hálát adok neked, hogy én nem vagyok ilyen, mert én nem vagyok gazdag!
Nem vagy gazdag? Nézz csak körül!
Lélegzel. Élsz. Tudsz gondolkodni, beszélni, befolyást árasztani másokra. Van erőd, mozgatni a végtagjaidat, hogy dolgozzál. Kaptál talentumokat, képességeket, hogy szolgáld velük a környezetedet. Van élelmed, italod, ruhád, autód, mindenféle kütyüd, hajlék a fejed felett.
Ma neked mondom:
„Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem.”
Én pedig ezt hallván…
