Eredményes szolgálatra elhívva


 "Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek."

János evangéliuma 15. fejezet 15-16. versek

Amikor Jézus megalapította egyházát a földön nem kis feladattal bízta meg őket. Misszió, evangélizáció az egész világon kiindulva Júdeából. Képviselni Isten Fiát mindenki előtt, de nem úgy, mint uralkodót, hanem mint Megváltót. Azon, hogy miként teljesíti ezt a közösség, a gyülekezet, nagyon sok múlott és múlik a mai napig: emberek üdvössége! Igehirdetőké és annak hallgatóié. De hogyan tehetjük ezt a legeredményesebben? Ebben a szövegben Jézus négy fontos szempontot is megad ehhez:

1. Nem szolgaként, hanem barátként képviseljük Őt.

Amikor Urunk erről beszélt egy szempontot emelt ki igazán, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. A szolga lehet alázatos, elfogadó, parancsteljesítő, de ritkán válik beavatottá. Míg a barát tisztában van barátja elképzeléseivel, gondolataival. A szolga lehet készséges és engedelmes szeretetből és félelemből egyaránt, míg a barátokat a szeretet kapcsolja össze. A barátság egy sokkal mélyebb, őszintébb kapcsolatot eredményez az életünkben. Isten Fia barátjaiként tekintett tanítványaira, így ránk is. A kérdés az, hogy mi fel tudunk-e nőni ahhoz, hogy vele baráti kapcsolatban legyünk, vagy megmaradunk szolgáknak?

2. Minden tudásunknak forrása Jézus.

Urunk a barátainak mindent elmond, minden információt megad, amire szükségük van, hogy betöltsék feladatukat. Mivel életünket Isten szeretné irányítani, ismernünk kell akaratát, velünk kapcsolatos szándékát. Ennek forrása nem lehet más, csak Jézus. Isten Fia szavain és az elküldött Lélek által minden ismeretre, amire szükségünk van.

3. Tisztában kell lennünk azzal, miért mi képviseljük Őt.

Van egy illúzió a gondolkodásunkban, amit nem szívesen számolunk fel. Az, hogy úgy gondoljuk, minden a mi döntésünkön múlik, mert mi irányítjuk az életünket. Mi láttuk meg Jézusban a Mestert, akit követni szeretnénk. Mi láttuk meg a lehetőséget az Ő követésében, hogy általa jobb emberekké válunk. Ez nem, vagy csak részben igaz. A döntéseink valóban meghatározzák sorsunkat, de nincs érdemünk abban, hogy Őt követhetjük. Kiválasztottságunk oka, nem bennünk, hanem Jézusban keresendő. Ő tette lehetővé, hogy elindulhatunk ezen az úton. Nélküle nem is lenne ez a lehetőség.

4. Egyetlen rendeltetésünk van.

Emlékszünk a fügefára? Szép fa volt, csodálatos levelek voltak rajta. Szemet gyönyörködtető lehetett az út mellett az arra járóknak. Urunk átka miatt azonban mégis elszáradt, mert nem volt rajta gyümölcs, amikor teremtője enni szeretett volna róla. A hívő ember életének egyetlen célja van, hogy teljesítse Isten akaratát. Ez pedig nem más, minthogy gyümölcsöt teremjen. Amikor a gyümölcstermésről gondolkodunk, sokszor tévesen a lelki fejlődés jut eszünkbe. Megváltónkkal való közösségünk során majd egyre jobbá válunk és lesz bennünk szeretet, öröm, béketűrés, békesség, jóság... De ezek nem a mi, hanem a Lélek gyümölcsei. Akkor mit érthetünk saját gyümölcstermésünk alatt? Mi a fa igazi gyümölcse, mi gyümölcstermésének a célja? Nem csupán az, hogy étek gyanánt nekünk adja termését. Több ennél. Az, hogy legyen még egy fa, ami gyümölcsöt terem és majd azután is a következő, hogy a fajta fennmaradjon. Így a keresztény életének sem lehet célja, hogy jelleme fejlődjön, mert ez öncél. Gyümölcsünk így nem lehet más, csak egy új keresztény.

Isten célja, hogy a megváltottak valóban sokan, nagyon sokan legyenek. Ezért hívott el bennünket és mindent megadott ahhoz, hogy a küldetésünk sikeres legyen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia