A parancs
"Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
„Milliók és milliók sohasem hallottak
Istenről és szeretetéről úgy, amint Krisztusban megnyilatkozott,
holott joguk van ezeknek az ismereteknek az elnyeréséhez. Velünk
egyenlő részük van a Megváltó kegyelméből. Rajtunk áll - akik
elnyertük ezeket az ismereteket gyermekeinkkel együtt - hogy
kiáltásukra felelünk-e vagy sem. Minden otthonhoz, minden
iskolához, minden szülőhöz, minden tanítóhoz és gyermekhez -
akire ráragyogott az evangélium világossága -, ma hangzik az a
kérdés, amelyet Eszter királynéhoz is intéztek Izrael
történelmének a maihoz hasonló válsága idején: "... ki
tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra?"
(Eszter 4:14).
Azok a lelkek, akik az evangélium hirdetésének siettetését
vagy akadályoztatását mérlegelik, általában saját
álláspontjukat a világhoz viszonyítva alakítják, nem pedig
Isten és a világ viszonyában. Kevesen gondolnak arra a
szenvedésre, amelyet a bűn okozott Teremtőnknek. Az egész menny
együtt szenvedett Krisztussal haláltusájában. Ez a szenvedés
azonban nem Krisztus emberré létekor kezdődött el, és nem is
fejeződött be akkor. A kereszt kinyilvánítja tompult érzékeink
számára azt a fájdalmat, amit a bűn kezdettől fogva okozott
Isten szívének... Világunk egy nagy kórház, telve a nyomor
tragédiáival, amelyeknél még gondolatban sem szívesen időzünk.
Ha felismernénk úgy amint van, elviselhetetlen lenne számunkra.
Isten azonban mindezt átérzi, ezért a bűn és következményeinek
eltörlése érdekében szeretett Fiát adta, és a Vele való
együttműködés által hatalmat adott nekünk arra, hogy a
nyomorúság jeleneteit a befejezéshez vigyük. "És az Isten
országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt
24:14).
"Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot
minden teremtésnek" (Mk 16:15) - ez Krisztus parancsa
követőinek. Nem mindenkit hívott el az Úr lelkésznek vagy
misszionáriusnak a szó valódi értelmében, de mindenki az Ő
munkása lehet, amikor elviszi az evangélium örömhírét
embertársainak. A parancs mindenkinek szól, kicsinek, nagynak,
tanultnak, tanulatlannak, öregnek, fiatalnak egyaránt.” (Ellen G.
White: Előtted az élet, 263-264. o.)
„Wellington hercege egyszer jelen
volt egy tanácskozáson, ahol keresztény férfiak a pogányok
közötti eredményesebb munkálkodás lehetőségeit tárgyalták.
Amikor megkérdezték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot
és meghozza-e a befektetett költség a várt eredményt, az öreg
katona így felelt:
"Uraim, mi a menetparancsuk? Önöknek nem az eredményesség
kérdését kell megvitatni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így
szól: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az
evangéliumot minden teremtésnek!" Uraim, engedelmeskedjenek
ennek a menetparancsnak!” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái,
115. o.)
