Még találkozunk
„az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”
Zsidókhoz írt levél 7:24-25
Döbbenet és értetlenség és mérhetetlen fájdalom. Egyszer-egyszer megjelenik a düh is, mert ez nem ér, ennek nem így kellett volna történnie. Túl rövid volt az élete, és a kezelés neki már nem hozott gyógyulást. Megint nem jött a gyógyulás.
Tele vagy kérdésekkel, miértekkel, melyek nagy részére most nem fogsz választ kapni. A hiánya borzasztóan fáj, és nem, még mindig nem fogtad fel, hiába köszönhettél el tőle. Mi az, hogy ő nincs, hogy pont ő nincs? Hogy már ő sincs.
Isten ma reggel szeretne odaülni melléd, és reményt nyújtani neked az előtted álló hosszú, fájdalmas, nehéz útra. Ő örökkévaló, és üdvözítheti azt örökre, akit te nagyon szeretsz. Üdvözítheti, mert a vérével fizetett ezért. Örökre, mert Jézus meghalt és feltámadt, hogy feltámaszthassa, akit elveszítettél. És fel is fogja támasztani. Lesz feltámadás. Jézus visszajön, hogy visszaadja mindazoknak az élet lehelletét, akik Őt választották.
És Isten addig sem hagy magadra. Mert Ő az élők Istene, és nem engedi, hogy egyedül hordozd ezt az embertelen terhet. Ő veled megy az úton, amíg menned kell, és erőt ad minden lépésedhez.
Hát legyen a ma a remény napja. Mert még találkozunk.
