Emlékezni és bízni
„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”
Emlékszel?
Az ember sajnos hajlamos abba a hibába esni, hogy mikor a dolgok nem állnak olyan jól, még a bolhából is képes elefántot csinálni. Teljesen mindegy, hogy milyen probléma is, amivel éppen szembe kell néznünk, úgy érezzük, ez a legnehezebb dolog, ami valaha történt velünk. De nem csak velünk. Ilyenkor meggyőződésünk, hogy nem csak a mi korábbi, de a világon élő összes ember gondja eltörpül az éppen aktuális nehézség mellett. Fáj a fejünk? A szomszéd vasárnap reggelvágja a füvet? Nem tudunk kikászálódni az adósságból? Bizonyára mi vagyunk a világ legszerencsétlenebbjei.
Ha az akadály elég súllyal bír, akkor ez a gondolat úgy nyomhatja az ember vállát, hogy akár meggondolatlan és visszafordíthatatlan következményekkel járó döntésekre is sarkallhatja az elkeseredetteket.
A Szentírás két dologra szeretne emlékeztetni bennünket a mai szakaszban. Az első: máskor is volt már hasonló bukkanó az életünkben, nem most történik először, ami olyan nyomasztó éppen a számunkra. A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz visszaemlékezni, hogy hogyan segített meg az Úr akkor, amikor még ennél is nagyobb szenvedést kellett kiállnod!
A másik tanulság, hogy a jutalom, amelyet Isten készít a számunkra, csak bizalommal nyerhető el. Az aggodalom és a bizalom kizárják egymást. A legújabb kutatások szerint minden olyan dolog, amiért aggódunk, összesen legfeljebb néhány hónapig fogja pozitívan, vagy negatívan befolyásolni az életünket. Így hát még ha rövidtávon rosszul is jössz ki a dologból, fél év múlva nem fogsz azért méltatlankodni, hogy túl keveset aggódtál annak idején. Az Istenben való bizalommal pedig csak jól járhatsz.
Ma próbálj meg emlékezni, és ne felejts el bízni! A jutalom nem marad el.
