Jézus csodája
A látás nagy áldás és nagy kincs. A körülöttünk lévő világot mintegy 70%-ban a szemünkön keresztül érzékeljük. Ha valaki megvakul, gyakorlatilag alig tapasztal valamit. A népi bölcsesség is hűen tükrözi a látás értékét és fontosságát: „Egy kép többet ér ezer szónál.”
A történetbéli ember korábban látott, de valami oknál fogva elveszítette látását. Tudta, milyen érték a látás és azt is tudta, hogy milyen megkötözöttséget jelent a vakság, milyen nyomasztó érzés állandóan sötétben lenni. Szeretett volna újra látni. Erre azonban semmi esélye nem volt a korabeli gyógyászat alapján. Hitével mégis megragadta ez egyetlen lehetőséget. Hitte, hogy egyedül Isten tud rajta segíteni. Jézusban felismerte az Istentől jött Messiást, aki éppen ott haladt el, Jerikó kapujánál, pontosan ott, ahol ő szokott koldulni. Nem hagyhatta elmenni ezt az egyedüli, megismételhetetlen lehetőséget. Kiáltott. Jézus megállt, szólította és megkérdezte, mit akar tőle. Csak ennyit mondott: „Uram, hogy újra lássak.” Ez az ember nem szerencsét jött próbálni Jézushoz. Ő biztosra ment. Tudta, hogy Jézus Isten fia, aki számára minden lehetőséges. Hitére válaszul csoda történt, újra látott! Olyan dolog történt vele, amire abban a korban egyáltalán nem lett volna lehetősége. Jézussal minden lehetséges!
Ma is van egy veszedelmes fertőző betegség, ami tarol az egész földön. Ez ugyancsak a látással függ össze: a lelki vakság. Nem annyira nyomasztó, mint a fizikai szemek vaksága, de ugyanolyan veszélyes, ha nem veszélyesebb. A jelenések könyvében így beszél erről Jézus: „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.” (Jelenések 3:17-18). A lelki vakság miatt más az elképzelésünk magunkról, mint ami a valóság. Rongyos ruhákban járunk, kilátszik mezítelenségünk, de nem vesszük észre, mert vakok vagyunk, sőt lehet, hogy még ki is húzzuk magunkat és büszkén viseljük rongyainkat. Szegények vagyunk, de gazdagnak gondoljuk magunkat. Nagy szükségünk lenne arra, hogy meglássuk önmagunkat valóságos állapotunkban. Jézus meg akar téged is gyógyítani a lelki vakságból. Nyújtja neked a szemgyógyító írt. Hiszed-e, hogy Ő, egyedül Ő tud csak rajtad segíteni? Kiáltasz-e hozzá úgy, mint ahogyan azt a vak Bartimeus tette? „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Lukács 18:38). Higgy, kiálts és láss csodát!
