Közösség Istennel

Szerző: -

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”
(János apostol első levele, 1. fejezet 3.vers)

Több szempontból is furcsa és ellentmondásos ez a posztmodern világ. Hiszen, félve az elmagányosodástól, vágyunk az igazi, bensőséges, emberi kapcsolatokra, ám mikor ezért áldozatot kéne hozni, vagy el kéne köteleződni, akkor inkább az egyedüllét és az önállóság.

Miért van ez így? Talán, mert túl sok rossz tapasztalatunk van ezen a téren. Minden társas kapcsolatunkat, minden közösséget megmételyezett a bűn és az önzés. Sokszor csak érdekek kötnek össze ideig-óráig bennünket. Már annyiszor visszaéltek az őszinteségünkkel, hogy inkább csak felszínes, semmitmondó, elvont kijelentésekkel játsszuk el, játsszuk meg a jó testvért, barátot, házastársat…

El sem tudjuk képzelni, nemhogy megélni azt a szeretetközösséget, amiről a Szentírás beszél. Ahogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a különbözőségük mellett teljes egyetértésben egymást erősítik, egymást emelik magasra, és az okozza számukra a legnagyobb örömet, ha másokat, bennünket is bevonhatnak ebbe a közösségbe.

János apostol pedig arról ír, hogy az Istennel való összekapcsolódás egyenes folyománya, hogy embertársainkkal is szoros köteléket alakítunk ki, és önként megosztjuk magunkat egymással.

Mindezt Jézus mellett tanulta meg János is, és arra ösztönöz; hogy az első keresztény közösségre jellemző elveket (szeretet, elfogadás, kommunikáció, együttlét, szerepvállalás) gyakorolva éljünk Vele és egymással teljes összhangban.

Mert arról ismeri meg mindenki, hogy az Ő tanítványai vagyunk, ha egymással ilyen szeretetközösségbe kerülünk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Szerző: -
Kép
Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért. Filippibeliekhez írt levél 1:27 Pál apostol nagyon jól ismerte Jézust. Mondhatni jóbarátok voltak, bár kapcsolatuk elég viharosan indult–tudniillik az apostol üldözte Jézus követőit. Mindez akkor változott meg, amikor Krisztus személyesen megjelent és bemutatkozott Pálnak. Pál pedig rájött, hogy ez a Jézus egészen más a valóságban, mint amit ő gondolt róla. Ettől fogva Pál célja az volt, hogy a Római Birodalmat járva minél több emberrel megismertesse új legjobb barátját. Sőt, nem csak megismertetni akarta velük, hanem személyesen bemutatni őt. És ez az, amit gyakran félreértettek az első keresztények, és gyakran mi is félreértünk. A kereszténység nem arról szól, hogy ismerek valakit, aki ismeri Jézust, és én rajta keresztül kapcsolatban vagyok vele. A lényeg az, hogy nekem is ...
További információk

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk