Kieshetünk?
"...tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre."
Júdás levele 21 vers
Mindannyian voltunk tinédzserek (vagy néhányan talán éppen
most vagyunk). Többségünknek voltak vagy vannak ilyen korú gyermekeink. Ezért
személyes tapasztalatból tudjuk, hogy a szülő-gyermek viszonynak nem a
legzökkenőmentesebb időszaka ez a néhány, időnként végtelennek tűnő év.
A serdülő fiatalok számára bosszantó sok minden, amit a
szüleik mondanak, tesznek vagy kérnek; és ez fordítva is így van. És még ha
időnként fel is háborodunk, vagy akár meg is haragszunk, mégsem jut eszünkbe,
hogy ne szeressük a fafejű és maradi szüleinket vagy a pimasz és akaratos
gyermekeinket. Na jó, néha elhangzik, hogy "utállak", amikor az
érzelmek éppen tetőponton vannak, elsősorban a fiatalok részéről, de nekem
például szülőként soha nem jutott eszembe, hogy ilyet mondjak, vagy hogy ne
szeressem a gyermekeimet azért, ahogy viselkedtek. És azt gondolom, hogy ez a
legtöbb apa és anya esetében így van.
Ugyanígy viszonyul hozzánk Isten is: nem tudunk olyat tenni,
amivel elérnénk, hogy kevésbé szeressen minket. Ha viszont a magunk elgondolása
szerint élünk, és figyelmen kívül hagyjuk az érdekünkben megalkotott elveket,
igenis, kivonhatjuk magunkat szeretete védelméből. Továbbra is szeret ugyanúgy,
csak nem fog megvédeni tetteink következményeitől, hogy megértsük az élet törvényszerűségeit,
és megtanuljunk emberként élni, az ő képmására alkotott Emberként. Mert ez a
boldogságunk titka, és ez jó a körülöttünk élőknek is.
Ezért amit Júdás, Jézus testvére írt, nem azt jelenti, hogy
nekünk görcsösen kapaszkodunk kellene, nehogy Isten kipottyantson a
szeretetéből, ha rosszalkodunk, engedetlenkedünk, vagy a magunk feje után
megyünk; vagy hogy igyekezzünk, hogy szerethetők maradjunk Isten számára. Neki
eszébe nem jutna nem szeretni minket. Sőt, nem is tudna nem szeretni.
Amit az apostol írt, az azt jelenti, hogy tegyünk meg
mindent, amit csak tehetünk azért, hogy Isten szeretetének a védőernyője alatt
maradjunk. Vagyis találkozzunk, beszélgessünk vele mindennap, engedjük őt egyre
közelebb magunkhoz, ragaszkodjunk az apostoli tanításokhoz (a levél tulajdonképpen erről szól), és igazodjunk Isten útmutatásaihoz.
Ha igazán szeretjük őt, akkor ez nem is olyan nehéz, ugye?
