Krisztus evangéliuma
Számodra mi az evangélium?
Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk az előző kérdésre, meg kell értenünk, mit is jelent maga a szó, amit egyébként a hétköznapokban nem használunk. A magyar “evangélium" szó, a görög εὐαγγέλιον (euaggelion)-ból ered, melynek jelentése egyszerűen “örömhír”. Így hát minden alkalommal, mikor ezt a görög jövevényszót találjuk a szentírásban, egyszerűen behelyettesíthetjük annak magyar megfelelőjével.
Jézus tehát ennek az örömhírnek hirdetésére küldte ki a tanítványokat, és erre a feladatra szólította fel Sault is, a Damaszkuszba vezető úton, mikor ő éppen az jó hír hirdetőinek hatástalanítására indult a városba. Saul aztán, találkozva Jézussal, és tapasztalva azt a hatalmat, ami megvakította, majd visszaadta a látását, de talán még fontosabb, találkozva azzal a Jézussal, aki bosszú helyett szeretetével körülvette — a keresztény Anániáson és Barnabáson keresztül — életét egy teljes fordulat után pont az ellenkező céltól vezérelve folytatta: az örömhír üldözése helyett az örömhír hirdetése lett egyetlen hajtóereje. A jól ismert történet szerint így vált Saulból Pál apostol.
Bár sokszor lett volna rá oka, ő boldogan írja le, hogy soha nem szégyellte ezt az evangéliumot, melyet Jézus mutatott meg neki. A 21. század keresztényei számára azonban a hitük gyakran inkább csak nyűg, mint büszkeség. Míg Pált kinevették, üldözték, meg akarták ölni, tengerbe dobták és kiközösítették, addig legtöbbünknek — főleg nekünk, akik a keresztény Európa közepén élünk — nem kell atrocitásokat megélnünk hitünk megvallásából kifolyólag. Mégis sokan szégyellik, mikor az evangéliumról kell beszélniük. Mások büszkén hirdetik — de üzenetük nem örömhír, hanem valami teljesen más.
Mi hát az örömhír — az evangélium? Pál három tulajdonságát sorolja fel Jézus jó hírének, melyek jelzésül is szolgálhatnak számunkra, akik ismerjük, halljuk, és továbbadjuk azt. Az evangélium szerinte:
Isten hatalma — az evangéliumnak ereje, sőt, isteni ereje van. Képes életeket megváltoztatni, gondolatokat Istenhez emelni, betegeket meggyógyítani, megtört szíveket összeforrasztani, kapcsolatokat megjavítani és még sok más szükségletünket betölteni. Ami ennél kevesebb, ami erőtlen, ami megoszlást, viszálykodást, vitatkozást, szomorúságot, haragot, betegséget, eltávolodást okoz, az nem evangélium, legfeljebb valami ócska pótlék.
Minden hívőnek szól — sokan úgy gondolják, hogy amire nagy betűkkel fel van írva, hogy “exkluzív”, az többet ér. Az örömhír azonban “inkluzív”, mindenkit magába foglaló. Hallhatja és értheti az egyetemi tanár és az egyszerű traktoros, a pap és a postás, az oktató és az oktalan is, hiszen az mindenkinek szól, aki elhiszi, hogy neki is szól. Ami nem érthető az egyszerű ember számára, vagy túl bagatell és mendemonda-szagú a tudósember szemében, az mind csak utánzat.
Az üdvösségre — ami talán a legfontosabb a három között, hogy az evangélium célja egyértelmű. Nem a fizikai jólét, bár Isten gyógyítása nem egyszer járt kézen fogva az örömhírrel. Nem az életmódváltozás, hiszen az jön magától, ha az ember újra összhangba kerül Istennel. Az evangélium egyetlen célja — az ember üdvössége. Az örömhír nem más, mint hogy Jézus meghalt mindannyiunkért, hogy örök életünk legyen mellette, a mennyben. Ami evésről, ivásról, viselkedésről, szokásokról szól, az nem evangélium, csak dogma.
Pál számára az örömhír ezt jelentette. De számodra mi az evangélium?
