Az első gyertya
Hogyan szerepelhet egy mondatban a „szégyen” vagy szégyelleni
és az evangélium? Az evangélium nem valami jó hír? A görög világban ez a szó
egy nagy győzelem, győztes csata vagy egy uralkodó születésének, illetve trónra
lépésének hírét jelentette. De a győzelem és az új király születése vagy
koronázása hogyan lehet szégyen tárgya?
A Biblia egy istállóban született kisdedről beszél, aki számára
nem volt hely egyetlen szálláson sem, és egy keresztre feszített Messiásról,
aki úgy halt meg, mint egy utolsó bűnöző. Így már talán jobban érthető. Egy fenséges
trónörökös születéséhez és egy dicsőséges királyi pályához képest ez minden,
csak nem hirdetni való.
De pont ez a gyönyörű a Biblia és benne Pál evangéliumában,
hogy feje tetejére állítja a világot. Mert ennél jobb hír időtlen időkig nem
volt és nem is lesz soha, hogy Isten emberré lett értünk, és minden dicsőségét
hátrahagyva megszületett egy szegény család gyermekeként. Felnőtt, tanított,
szolgált, gyógyított, itt élt köztünk, és „bár a rókáknak barlangjuk van, és az
égi madaraknak fészkük” (Lukács 9:58), neki sokszor nem volt hol lehajtania a
fejét. Meghalt a rómaiak szégyenteljes kivégzőeszközén, mint a legszörnyűbb
tetteket elkövető lator, hogy megváltson minket a bűn átkától, és élhessünk
majd örökké az Ő országában.
Ahogy meggyújtod az első gyertyát, a hit gyertyáját, és
fellobban a lángja, jusson eszedbe a valaha volt legnagyobb örömhír, hogy Krisztus
megszületett, és Ő uralkodik.
Nem kell szégyellned, hogy nincs minden kérdésre válaszod.
Nem kell szégyellned, hogy ebben az őrült világban még mindig hiszel Istenben.
Sőt! Higgy bátran! Kapaszkodj feléd nyújtott kezébe, és élj az ő gyermekeként
emberségesen, szeretettel, kegyelemmel! Mert Isten itt van köztünk, és erre a
jó hírre szüksége van a világnak.
