Takaró
Pál levele a filippiekhez 1:6
Őszintén megmondom, nem volt egyszerű. Pedig azt hittem, egy takarót meghorgolni nem olyan nagy kihívás. Tévedtem. Már a fonal kiválasztása sem volt egyszerű. Annyit tudtam, hogy nem akarok rózsaszínt horgolni neked. Az túl szokványos. Valami különlegeset szerettem volna. De hatalmas volt a választék, és legalább fél órát gondolkodtam azon, melyik is legyen. Végül egy melírozott lila gombolyag mellett tettem le a voksomat, és még három ugyanolyan mellett, mert sejtettem, hogy eggyel nem jutok túl messzire.
Aztan otthon felszedtem az első sort. És itt elszámoltam magam. Babatakaröt szettem volna. De az ugyebár nem olyan széles, mint amilyennek az enyém látszott húsz centi meghorgolt takaró után. Visszabontani persze nem voltam hajlandó. Az üzletbe még kétszer kellett visszamennem, hogy végül elegendő gombolyag legyen a takaróhoz. És horgoltam. Sokat. Nagyon sokat.
És elkészült a takaró. A te takaród, amivel vártalak, hogy világrajöjj, és legyen egy kézzelfogható emléked, ami elkísér téged az életben. Elkészült. Hat héttel azután, hogy megszülettél. És minden igyekezetem ellenére sem lett tökéletes
Isten azonban ennél sokkal jobb munkát végez. Ő ha elkezd valamit, azt be is fejezi a maga idejében. És jól dolgozik. Tökéletesen.
Benned is elkezdett egy munkát. Formálni, csiszolni szeretne téged. Felszíne szeretné hozni az eddig mélyen benned bújkáló kincseket, melyeket ő rejtett el. Egyre jobbá szeretne tenni, Isten képmására csiszolni.
Hát engedd, hogy dolgozzon benned, dolgozzon érted! Te csak koncentrálj Rá, a Vele való kapcsolatra! Foglalkozz Vele, és meglátod majd buzgó munkájának az eredményét.
Merd átengedni a kormányt Isten kezébe, hidd el, Ő be fogja fejezni művét, amikor eljön annak az ideje. És Ő sohasem hibázik!
