Emlékkövek
Lehet, hogy nemrég már kezdtem úgy az egyik Reggeli Dicséretet, hogy nem túl jó a memóriám. Lehet, hogy nem, nem emlékszem, és lusta vagyok visszakeresni az archívumban. Ennek egyetlen oka van: nem túl jó a memóriám. Szükségem van cetlikre, hogy rögzítsem a napi teendőimet, teendő listára, hogy ne felejtsem el a hosszútávú feladatokat, és naptárra, hogy semmilyen fontos esemény ne menjen ki a fejemből.
Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem lehet cetlire, teendő listára, vagy naptárba írni – ezek azok a dolgok, amik túl fontosak ahhoz, hogy feladatnak érezzük emlékezni rájuk, viszont túl elvontak, hogy valami módon szükségét érezzük emlékeztetni magunkat a jelentőségükre. Ezeket hívjuk ünnepeknek. Olyan alkalmak, amikre rátekintve – hasonlóan azokhoz a következő generációkhoz, akik a Józsué parancsára állított emlékkövekre tekintettek – tudatosul bennünk, hogy “áh, hát persze… milyen jó is…!”
Izráel népe negyven évnyi vándorlás után végre megérkezik az ígéret földjére, és Isten csodálatos módon bevezeti őket Kánaánba. Mire kerüljön az emlékeztető? Hát persze, hogy kövekre! Ma is rengeteg olyan “emlékkővel” találkozunk, ami fontos eseményekre utal vissza: menj ki a településed főterére, és bizonyára találsz ott egy szobrot, vagy emléktáblát, ami jelentős eseményt örökít meg. Vagy nyisd meg a naptáradat, és nézd meg az év hátralevő részét! Hány emlékkő van beírva a teendők közé? Születésnapok, házassági évfordulók, jubileumok. Úrvacsora, mindenszentek, karácsony, Szilveszter.
Ha valaki megkérdezi, ahogy tőlem rendszeresen meg szokták, hogy hol van megírva a Bibliában, hogy ezt, vagy azt az ünnepet meg kell ünnepelni, irányítsd ide őket: ha majd megkérdezik a fiaitok, hogy miért ünneplitek a házassági évfordulótokat, mondjátok nekik: mert már ennyi éve vagyunk egymás életének elválaszthatatlan részei. Karácsonyt? Mert a megváltó megszületett. Születésnapot? Mert fontos vagy nekem.
Ezeket a dolgokat nem cetlikre írjuk, hanem kőbe véssük, hogy el ne felejtsük. Emlékkövekbe, az év napjai folyamán.
