Anya, Úr, Isten
Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem,
amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal. Álltam a
váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy
ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt
ringatnám. Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza
tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna. Megtörtént
az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal,
ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa
volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott,
hogy „kuc-kuc”. Nehéz elfelejteni, hogy az ember szülővé vált, hisz a nap szinte
24 órájában ugrásra kész állapotban vagy, szereted, gondozod, neveled szemed
fényét.
Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy
anyához hasonlítja. Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli
gyermekei nyomát. A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh,
a császármetszés, gátmetszés nyoma. A lelkében hegként élő emlékek a
szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió
magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól,
hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került.
Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk
hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának
emlékét, köztük a golgotai magárahagyottság reménytelenségét. Ezek mind ránk
emlékeztetik Őt. Istent, aki soha nem felejti el a gyermekeit. Lehet akármilyen
öröktől fogva létező, őt semmi sem tudja korlátozni abban, hogy a valaha élt és
még élő összes ember ott legyen a gondolataiban, a szívében, a terveiben.
Köztük te és én is.
Nekünk, földi anyáknak vannak korlátaink, az életünk,
türelmünk, megértésünk véges. De Isten végtelen. Olyan, mint egy végtelen, örökkévaló,
feltétel nélkül szerető és elfogadó, a gyermekeiért mindent odaadó Anya. És mi Őt
képviselhetjük itt a Földön.
Nem tudom, kedves Olvasó, hogy milyen kapcsolatod van vagy
volt az édesanyáddal. Nem tudom, hogy te megtapasztalhattad-e a szülőség
örömeit és kihívásait. Nem tudom, hogy ez a mai ünnep boldog-e számodra vagy
inkább megterhelő. De azt tudom, hogy Isten ma különlegesen szeretne kapcsolódni
hozzád. Mint egy melegszívű Anya, szeretne átölelni, és biztosítani arról, hogy
nem vagy egyedül. Ő sosem feledkezik meg rólad!
