Erő a fáradtaknak
„de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű. Futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el.”
(Ézsaiás könyve 40. fejezet 31. vers)
Lefutni a maratoni távot? 42 kilométert? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – mondogattam magamban, amikor elkezdtem futni és levegő után kapkodva megtettem életem első 4-5 kilométerét. De ma, a többszöri teljesítés után azt mondom: A maratont mindenki le tudja futni! Persze csak az, akiben megvan az elhatározás, és aki kitartóan elvégzi a szükséges edzésmunkát.
Elérni Isten országát? Elnyerni az örök életet? Ez nekem soha nem fog sikerülni! – Mondtad már te is ezt magadnak, vagy másnak?
Pedig, tudd meg ez sem nehezebb, mint lefutni azt a pár kilométert. Csak a kérdés itt is az, hogy egyáltalán akarsz-e találkozni az Istennel? Elfogadod a meghívást? Megkeresztelkedsz, azaz benevezel a menny felé tartó versenyre?
S ha már ott a neved a rajtlistán, akkor a következő kihívás, hogy minél több időt és energiát fordíts a lelkedet erősítő edzésre, imádságra, a Szentírás tanulmányozására, a másokkal való közösségre, a heti pihenőnapra, a másoknak való szolgálatra. Hiszen te is tudod, hogy az erő kifejtése közben erősödünk!
S ha edzés közben elfáradsz? Ha jön a holtpont? A gondolat, hogy abbahagyd?
Az Ige üzenete számodra ma az, hogy Isten erőt ad neked, mind a futáshoz, mind a célbaéréshez!
Így, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra!” (Zsid.12:1-2)
