A boldog ember

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll

 és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége;
és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.”
(Zsoltár 1:1-2)

 Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét.

A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények között vagyok, hanem attól, hogy kivel vagyok kapcsolatban. Amennyiben Istennel szoros kapcsolatom van, boldog leszek, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen viharos az élet körülöttem.

A zsoltárszövegen keresztül azt értjük meg, hogy a boldogság Isten útjának keresésében van. Akinek szívét, lelkét, elméjét megtölti Isten igéjének tanítása olyannyira, hogy éjjel-nappal erről gondolkodik, az boldog ember. Az ilyen ember nem akar másként élni, csak úgy, ahogyan azt a Szentírásból megértette. Boldog ember az, aki Isten tanítását és törvényeit minden körülmények között igaznak, jónak és követendőnek tartja. Nem keres magának más utat, mint amit Isten ad elé. Nem keresi az emberi megoldásokat, hanem elfogadja és követi Isten tanítását. Azért boldog, mert azon az úton jár, amit Isten már előre megáldott.

A boldogtalan ember saját feje után megy, saját megoldásokat keres, és azokat akarja mindenáron véghezvinni. Keresi önmaga boldogságát, boldogulását saját maga fabrikálta eszközeivel, ahelyett, hogy elfogadná Isten megoldását saját maga helyzetére.

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten tanítása, útja kemény, nehezen követhető. „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? … Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János 6:60, 66). Ezért inkább keresnek maguknak könnyebb utakat, módokat. Remélik, hogy így sokkal könnyebben, hamarabb, valamint kevesebb energiával fognak célba érni. Bagatellizálják Isten tanítását, s azt mondják: „Nem kell ezt olyan szigorúan venni.” „Ma már más idők járnak, mint akkor, amikor a Biblia íródott.” stb. Ettől a könnyített tanítástól várják a boldogulásukat. Bibliai terminológiával élve, ők azok, akik a széles utat választják a keskeny út helyett (lásd: Máté 7:13-14). A kísérletezés vége azonban mindig ugyanaz: kudarc. Az emberi megoldások nem hozzák, nem hozhatják meg a várva várt eredményt.

A zsoltáros határozottan tanítja, boldogok csak úgy lehetünk, ha Istenben találjuk meg legnagyobb örömünket, és egyedül az Úr által kijelölt úton haladunk. Nem érdemes mással kísérletezgetni, az eredmény biztosan kudarc lesz. Ellenben biztos a siker, ha Isten útján szorosan haladva éljük az életünket. Aki nagy távlatokban, hosszútávra tervezi az életét, annak biztosra kell mennie. Isten azt tanácsolja, hogy válasszuk őt, az ő útját, s boldogok leszünk.