Bizonyságok fellege
„A hit
embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán,
mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz
bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni!
Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van!”
Zsidókhoz írt levél 12:1
Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban.
Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás
után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről
egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó
rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A
másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül
mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel
nyugtáztam: megcsináltam.
Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de
ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem két dolog
motivált a pályán: az egyik, hogy ha már egyszer itt vagyok, végigcsinálom; a
másik pedig az, hogy nem lehetetlen végigmenni, hiszen előttem annyi embernek
sikerült már.
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol jó néhány
embert, akiknek sikerült végigmenni a pályán. Sokszor hithősöknek nevezzük
őket, pedig sokkal inkább kitartó, hívő, egyszerű emberek voltak, akik látták a
végcélt, bíztak Isten ígéreteiben. Kortársaik, környezetük és sokszor még a
családjuk sem értették meg őket. A külső nehézségek ellenére mégis mentek,
ahová Isten hívta-küldte őket. Hinni Istenben nem az evolúcíó tagadása, vagy
más istenek elvetése. A hit példái arról tanúskodnak, hogy merték teljesen
rábízni magukat Istenre minden dologban. Tisztelettudóan engedelmeskedtek. Nem
láttak mindent előre, mégis hitték, hogy valóság az, amiről Isten beszél.
Életünk küzdelmeiben, ha győzni akarunk, két fontos
dolgot kell megtennünk a mai Igénk szerint. Az első: vessünk el magunktól
mindent, ami akadályoz a futásban. Tegyük le terheinket, nyomasztó bűneinket,
tisztítsuk meg lelkünket, hogy szabadok lehessünk Isten lelke által. A második:
tartsuk szemünket a célon. Krisztus már ott van, és vár ránk. Végigjárta
utunkat, és azt mondja: „gyere, már nincs messze a cél!”
