Vannak dolgok...
Vannak dolgok, amik egyszerűen nem illenek hozzám! - jelentjük ki olyankor, amikor úgy érezzük, meg kell húznunk a határokat, definiálni kell önmagunkat, hogy kik is vagyunk valójában. Így tesszük egyértelművé, hogy mik a prioritásaink (mi az ami fontos nekünk), elveink és szükségleteink. Fontos megtennünk a határok felállítását a magunk és mások számára is, legyen szó mentális, érzelmi, fizikai vagy akár időbeli határokról. Ennek segítségével kommunikáljuk az elvárásainkat, ugyanakkor a határok felállítása tiszteletet vált ki másokból, megelőzi a kiégést és a haragot - amennyiben figyelembe veszik őket - és segít bennünket abban, hogy nemet mondjunk, amikor kell, hogy ne legyünk leterheltek és ne kényszerülünk olyat tenni, amit nem akarunk.
Pál apostol ebben a fejezetben ilyen határállításokról beszél a keresztényeknek. Mi illik és mi nem illik hozzájuk. Azt szeretné, ha ez nem külső kényszer, hanem belső meggyőződés lenne a számukra. Egyértelművé teszi, hogy valami nagyon fontos dolog már megtörtént a hívekben, mégpedig az, hogy megváltozott az identitásuk. Eddig a lelki sötétség gyermekei lettek, de mostmár a világosság fiai. Minél jobban megismerik Istent és az Ő Fiát, annál inkább megértik mit jelent a világosságban élni és miért jó azon az úton járni. A próbatételek, amiken átesnek, igazolják számukra mindezt. Ezért azt szeretné az apostol, ha mindannyian eljutnának odáig, hogy tudják, mi az ami kedves Istennek és aszerint éljenek saját akaratukból.
Ezért fontos ma reggel megértenünk, hogy a hit lényege az Istenhez való kapcsolódásunkban van. A jó, igaz, helyes dolgok cselekvése nem előírás, hanem megértésből, tapasztalásból fakadó tett. Kereszténységünket, hitünket pedig leginkább ezekkel a cselekedetekkel tudjuk igazolni, hitelessé tenni. Ha nincs így, akkor mit is érne az, hogy mások hívőnek hisznek bennünket a kijelentéseink miatt.
