A szavak ereje
Babilon uralkodójának meg kellett tanulnia, hogy nem ő a világ ura. Hatalma, szava, rendeletei mögött is ott áll a mindenek felett való Isten; az a Király, aki nemcsak a népeket és országokat tartja kezében, hanem a szíveket, a gondolatokat – és a kimondott szavakat is.
Ma, az anyanyelv nemzetközi napján Isten igéje különösen emlékeztet bennünket arra, hogy a nyelv istenadta eszköz, ugyanakkor nagy felelősség is. A teremtéskor Isten szavával hívta létre a világot, és az embert is beszédre képes lényként alkotta meg. És bár Isten teremtő erejéhez nem viszonyítható, anyanyelvünk által, saját szavainkkal mi is képesek vagyunk befolyásolni a valóságot, amelyben élünk, és jót vagy akár rosszat létrehozni velük.
Az emberiség történelmében a bűnbeesés óta a beszéd lett a hatalom, a befolyás, a manipuláció eszköze. Amikor Nebukadneccar kevélyen szólt saját nagyságáról, nem csak magát dicsőitette meg, hanem ezzel egyidejűleg más népeket, embercsoportokat tett meg a hátrányos megkülönböztetés, lealacsonyítás, megszégyenítés tárgyává. Ugyanezt teszi ma is sok politikai és vallási vezető, és akarva-akaratlanul ugyanezt a retorikát vesszük át mi is, egyszerű, halandó emberek.
Az anyanyelv, amely képes egységet kovácsolni egy közösségben, ugyanolyan alkalmas arra is, hogy minden más közösségből ellenséget formáljon.
Isten népe azonban arra kapott elhívást, hogy szavaival is Őt tükrözze: igazságosan, szeretettel, felelősségteljesen beszéljen, de nem csak azokról, akik értik a beszédünket, hanem mindenki másról is. Hiszen az emberiség nyelvi sokszínűségének célja nem az, hogy megosszon, hanem hogy megmutassa Isten teremtő gazdagságát – minden nép, minden kultúra, minden anyanyelv az Ő ajándéka.
Kívánom, hogy szavainkkal ne falakat, fegyvereket, önmagunkat felemelő trónszékeket alkossunk, hanem hidakat, és még nagyobb asztalokat, ahol mindannyian, anyanyelvtől, kultúrától, származástól függetlenül egyenlőként ülhetünk, mindannyian Isten gyermekeiként.
