Figyelj a lelkedre
Ez az ige egyszerre gyengéd és nagyon valóságos. Pál nem parancsol, nem számon kér, hanem egy fiatal baráthoz szól, akit szeret és akinek a sorsa fontos számára. Nem mindegy számára, mi zajlik Timóteus szívében. Figyel a lelkére. Tudja, hogy a szolgálat hitelessége mindig a belső életből fakad. Ha a szív elfárad, ha a Krisztushoz való ragaszkodás meglazul, az előbb-utóbb a szavakon és a döntéseken is meglátszik.
Amikor azt mondja: „gondod legyen magadra”, nem önzésre bátorít. Inkább arra hívja Timóteust, hogy őrizze a saját lelkét, figyeljen arra, mi történik benne. Mert amit belül elhanyagolunk, azt kívül sem tudjuk sokáig hitelesen képviselni. Ha nincs belső tartás, a tanítás is kiüresedhet.
Mit jelent ez mentálhigiénésen, keresztény emberként. Először is azt, hogy merjük észrevenni a jelzéseinket. A kimerülést, az ingerlékenységet, a cinizmus felbukkanását, a belső ürességet. Nem szégyen, hanem iránytű. Aztán azt is, hogy legyen naponta legalább egy rövid „találkozásunk” Istennel, ahol nem teljesítünk, csak jelen vagyunk. Egy zsoltár, egy ige, egy csendes sóhaj is lehet. Fontos az is, hogy ne maradjunk egyedül. A hit nem magányprojekt. Kérjünk imát, beszéljünk valakivel, merjünk segítséget kérni, amikor túl sok.
És végül a határok. Jézus is tudott félrevonulni. Nem mindenre kell igent mondani, mert a léleknek is van teherbírása. A hűség néha épp abban látszik, hogy megőrizzük azt, amit Isten ránk bízott. Saját magunkat is.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, a te közelségedben szeretném megérteni, mi zajlik bennem.
Mutasd meg, mi fáraszt, mi sebez, és mire van most szükségem.
Őrizz meg belül, hogy kívül is tisztán tudjalak képviselni.
Taníts egészséges határokra, és adj bátorságot segítséget kérni.
Tarts meg engem, és a közösségemet is.
Ámen.
