Sarokkő
Nem mind arany, ami fénylik – és nem mind fénylik, ami arany.
Noha némelyek úgy gondolják, (és én gyakran viccelődök is ezzel) hogy egy jó lelkésznek mindenhez értenie kell, meg kell vallanom, hogy én sok mindenhez nem értek. Noha vettem már részt építkezési munkálatokban, az építőipar például távol áll tőlem. Annál, ami ragadt rám, semmivel nem tudok többet arról, hogy hogyan kell szakszerűen felhúzni egy falat, szigetelni egy épületet, vagy éppen betonozni. Önmagamtól nem tudnám megmondani egy tégláról – vagy kőről – hogy az jó alapanyag volna-e az épületbe, ezért a kérdésben igyekszem szakemberekhez fordulni. Ám a szakemberek is tévedhetnek néha, van, hogy a jó kő kikerül a törmelékbe.
A mai igénket az Újszövetség több könyvében (Máté evangéliuma 21:42, Apostolok Cselekedetei 4:11, Péter első levele 2:7) Jézus Krisztusra értelmezi: Ő volt az a kő, ami a kor szakemberei szerint nem illett a falba, a metaforikus épületbe és a sitthalomra került – volna, ha Isten nem őt tette volna meg az egyház alapjául, az épület sarokkövének.
A sarokkövön sok minden múlik. Ha nincs megfelelő alapozás, az épület nem képes ellenállni a föld mozgásának, az időjárási hatásoknak, vagy egy erősebb havazásnak: hamar összeomlik. Mi a helyzet az egyházzal? Mi a helyzet a saját lelki életünkkel? Talán Jézus tanításai közül pont a legkevésbé vonzóak, amik nem tűntek elég jónak a falba sem – a gondoskodás, az egyenlőség, mások felkarolása és a megváltottság érzésének nyugalma, a szeretet – hiányoznak az alapból?
Van sok szenzációs tanítás, elveszett régi bölcsességek, újkori hiedelmek, amik népszerűek napjainkban, de soha nem szabad elfelejteni:
Nem mind arany, ami fénylik – és nem mind fénylik, ami arany.
