Önmarcangolás helyett

Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.

Példabeszédek könyve 8:33-35

Vannak emberek – igen, én is csak hírből hallottam róluk –, akik nehezen tudnak döntésre jutni, és miután egy végtelenségnek tűnő idő elteltével mégiscsak meghoztak valamilyen elhatározást, azon kezdenek el rágódni, hogy vajon tényleg jól döntöttek-e. És nemcsak az elkövetkező 1-2 órában, hanem akár napokkal, hónapokkal, évekkel később is egy csettintésre képesek szorongva azért a múltbeli döntésért marcangolni magukat.

Sok esetben vakon kell választanunk. Csak a jelen egy bizonyos szeletét látjuk, nem birtokoljuk az összes információt, és azt, hogy milyen hatásai lesznek az adott lépésünknek később, évek múlva, arról halványlila elképzelésünk sincs. De döntenünk kell.

Mai igénk Isten bölcsességéről szól. Az egész fejezetben róla olvashatunk, hogy ki ő, és mi a küldetése. Úgy áll előttünk, mint egy személy, aki saját akarattal, tervekkel, emlékekkel rendelkezik, mint aki megtalálható.

A Biblia úgy beszél Jézusról, mint akiben Isten bölcsessége öltött testet. És aki Őt megtalálja, valóban az életet találja meg. Nem azért, mert látni fog a jövőbe, nem azért, mert minden ismeret birtokában lesz, hanem mert a legjobb társat kapja. Krisztust, aki azért jött, hogy bemutassa számunkra, milyen is Isten valójában, hogy megismerhessük általa azt a lényt, aki képes volt a mindent odaadni szeretetett teremtményeiért, még a saját életét is. Aki feltétel nélkül szeret és elfogad, és akinek ez a szeretete és elfogadása csodákat tud művelni az ember életében.

Aki elfogad a hibás döntéseiddel, a végességeddel, a kóros perfekcionizmusoddal együtt, és aki azt kéri ma tőled, ne cipeld tovább a múlt terhét! Jöjj hozzá, élj Vele, az Ő bölcsességével, és találj igazi békére, boldogságra nála!