Neked szóló ígéret!
Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni
fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem
rendíthetetlen.
Lassan tényleg beköszönt az ősz és vele együtt a hűvösebb
napok, előkerülnek a vastagabb ruhák, előtérbe kerül a forró tea és a
bekuckózás esténként. Számomra az ősz lezárást jelent, valaminek az elengedését
és az új dolgok helyének előkészítését. Tavaszi gyerek lévén, mindig a tavasz
lesz a kedvenc évszakom, de most ez az ősz valamiért különösen jelentőségteljessé
vált.
Azt bizonyára valamennyien tudjuk és talán meggyőződésünk
is, hogy Isten jelen van életünk minden napján. Nem csak a jobbakon, hanem a
rosszabbakon is. Tudja és ismeri a küzdelmeinket, a harcainkat, a vélt vagy
valós félelmeinket, a bánatainkat és mindazt, ami kihívás elé állít bennünket.
Néha úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk méltóak erre a figyelemre, hiszen
valamennyiünkkel elfordulhatott már az, hogy nem Istent helyeztük az első helyre,
vagy engedtünk a rossznak, a Kísértőnek. Az emberi életet aligha lehet egy
egyenes vonalnak nevezni, sőt, mindennek lehet, csak annak nem. Pontosan emiatt
olyan nagyszerű ez a fenti felhívás. Isten, aki nem az emberi élet kanyargós,
döcögős és imbolygó talaján gondolkodik, annyit kér csak, hogy figyeljünk rá,
menjünk oda hozzá, hallgassuk meg és élni fogunk. Nem azt kéri, hogy oldjunk
meg valamilyen atomfizikai feladatot vagy találjunk fel egy új vegyi anyagot,
egyszerűen csak menjünk oda Hozzá. Az Ő közelsége életet ad és olyan jövőt,
amelyben nem lesz imbolygó a létezésünk.
Hiszem azt, hogy Isten hűsége ma is érvényes. Az Ő ígéretei
nem halványultak az évezredek alatt. Nem csak Dávidnak áldotta meg az életét és
segítette őt élete során. Ez az ígéret ma neked, nekünk is szól.
Ma, szeptember utolsó napján tegyük le azokat a kérdéseket,
kételyeket Isten elé, amelyek homályossá teszik életünket és menjünk oda
Istenhez, hallgassunk rá, mert Ő örök ígéreteket szán a mi életünkbe, olyan
ígéreteket, amelyek áldásossá teszik életünket.
Áldott napot!