Tanulási folyamat
Istenem, ifjúságomtól fogva tanítasz engem, és mind ez ideig hirdetem a te csodáidat. Még most az öregségben és az ősz hajban se hagyj el engem, Istenem, hadd hirdessem a te karodat a következő nemzedéknek, minden eljövendőnek a te hatalmadat.
Az emberi élet tele van tanulással. Kicsiként elsajátítjuk az első szavakat, megtanulunk járni, írni, olvasni. Később tapasztalatok és élmények formálnak minket. De a zsoltáros arra emlékeztet, hogy van egy ennél sokkal mélyebb tanulási folyamat is: amikor Isten maga lesz a tanítónk. Ő nem csupán elméleti ismeretet ad, hanem élettapasztalatokon, próbákon, örömökön és csalódásokon keresztül nevel bennünket.
„Ifjúságomtól fogva tanítasz” – mondja a költő. Visszatekintve mi is felfedezhetjük, hogyan vezetett bennünket Isten gyermek- és ifjúkorunktól fogva. Sokszor talán csak később értjük meg, hogy egy nehéz időszak is az Úr iskolájának része volt. A tanulás azonban nem ér véget az évek múlásával. Ahogy a test gyengül, a lélek tapasztalatban és bölcsességben erősödhet.
Ezért kér a zsoltáros időskorában is: „Még most se hagyj el, Istenem.” Nem azért, hogy magának biztosítson kényelmes életet, hanem hogy legyen lehetősége továbbadni a hit örökségét. Ez a tanulás végső célja: amit Istentől kaptunk, azt ne tartsuk meg magunknak, hanem adjuk tovább a következő nemzedéknek.
Az élet tehát egy folytonos tanulási folyamat, ahol a tanító maga az Úr, és a tanítványi lét sosem ér véget. A kérdés ma reggel: Észreveszem-e, hogy Isten ma is tanítani akar, és készen állok-e arra, hogy a tőle tanultakat másoknak is továbbadjam?
