Az állatok is Istent dicsérik
Emberként gyakran nem gondolunk arra, hogy nem mi vagyunk Istenünk kizárólagosan szeretett teremtményei. Használjuk, gyakran kizsákmányoljuk környezetünk javait, és bele sem gondolunk abba, hogy az impozáns fák, az apró kis fűszálak, a különböző méretű és felépítésű földön, vízben, levegőben, föld alatt élő állatfajok mind-mind Isten értékes alkotásai.
Sőt, nem csak, hogy Isten számára minden alkotása egyformán fontos, maguk a teremtett lények is válaszolnak, reagálnak Isten szeretetére. A Szentírás számos szakasza szerint a növények és állatok, az emberekhez hasonlóan (vagy talán még magától értetődőbben) dicsőítik Istent létezésükkel.
A 12-13. században élt Assisi Szent Ferenc például ösztönösen tudta ezt. Az állatok védőszentjeként is ismert szerzetesről közismert volt, hogy nagyon szereti az állatokat, sőt, a róla szóló feljegyzések szerint számos alkalommal prédikált nem csak embereknek, de állatoknak is, bátorítva őket arra, hogy dicsérjék teremtőjüket.
A Szent Ferencről és az állatokról szóló történetek talán mókásnak tűnhetnek ma számunkra, de ha arra gondolunk, hogy az embereknek szóló prédikációk általában kevés eredménnyel járnak, mennyivel több értelme van azokat a teremtményeket megszólítani, akik önként és lelkesen éneklik teremtőjük dicséretét.
És még ha mostantól nem is állunk meg minden madár, minden juhnyáj mellett, hogy Istenről beszéljünk nekik (hiszen valóban furcsa lenne), jusson eszünkbe az, hogy Isten alkotásaiként sorstársak vagyunk, mindannyian értékesek és megismételhetetlenek Teremtőnk szemében.
