"Ha én gazdag lennék..."

Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!

„Ha én gazdag lennék…” énekli a „Hegedüs a háztetőn”. Sokan úgy gondolják, hogy az élet matematikai képlete: boldogság egyenlő gazdagság, boldogtalanság egyenlő szegénység. Ha egy életmentő műtétre nincs pénzem és elvesztem gyermekemet, akkor lehet, hogy a „kincs, ami nincs”, boldoggá tenne. De általában az igazi, mély boldogság nem ezen múlik. Ezért mondta Jézus, hogy inkább a menyekben gyűjtsünk kincseket. Az ember olyan sokat küzd és dolgozik azért, hogy a mentehetetlent megmentse, mégis ezek a dolgok menthetetlenek maradnak. Lehet, hogy értékes, de menthetetlen és vannak olyan dolgok, amelyek menthetőek, mert örök értékek. Egy gyermeknek többet ér, ha édesapja leül vele játszani, mint a legdrágább cipő, amit megvesz, de nincs ideje. Salamon mondása bölcs. Egy mértékletes középút a vagyon területén. De mi a mérték? Van, aki azért hal meg, mert csak 500ezer forintja maradt (a többit elvesztette), van, aki meg azért, mert 500ezret nyert. Így az arany középút az én hitem. A „megelégedés”. Van, aki megelégszik a kevéssel és azt is soknak tartja. Van, akinek a sok is kevés. Isten arra hív ma, hogy „…valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel…” (’Timóteus 6:6)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Mint a villámlás