"Ha én gazdag lennék..."
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!
„Ha én gazdag lennék…” énekli a „Hegedüs a
háztetőn”. Sokan úgy gondolják, hogy az élet matematikai képlete: boldogság
egyenlő gazdagság, boldogtalanság egyenlő szegénység. Ha egy életmentő műtétre
nincs pénzem és elvesztem gyermekemet, akkor lehet, hogy a „kincs, ami nincs”,
boldoggá tenne. De általában az igazi, mély boldogság nem ezen múlik. Ezért
mondta Jézus, hogy inkább a menyekben gyűjtsünk kincseket. Az ember olyan sokat
küzd és dolgozik azért, hogy a mentehetetlent megmentse, mégis ezek a dolgok
menthetetlenek maradnak. Lehet, hogy értékes, de menthetetlen és vannak olyan
dolgok, amelyek menthetőek, mert örök értékek. Egy gyermeknek többet ér, ha
édesapja leül vele játszani, mint a legdrágább cipő, amit megvesz, de nincs
ideje. Salamon mondása bölcs. Egy mértékletes középút a vagyon területén. De mi
a mérték? Van, aki azért hal meg, mert csak 500ezer forintja maradt (a többit
elvesztette), van, aki meg azért, mert 500ezret nyert. Így az arany középút az
én hitem. A „megelégedés”. Van, aki megelégszik a kevéssel és azt is soknak
tartja. Van, akinek a sok is kevés. Isten arra hív ma, hogy „…valóban nagy
nyereség az istenfélelem megelégedéssel…” (’Timóteus 6:6)