Felvállalni vagy megtagadni?
Nagyon érdekes módon szövődik össze Péter és Jézus története Márk evangéliumában. Szinte párhuzamosan történnek az események, amelyek nem csak Jézus, hanem Péter életében is fontos momentumok és talán nem a véletlen műve az, hogy párhuzamba kerültek.
A leírás szerint Jézus a nagytanács előtt van és ismertetik a vádakkal. Több ember, több elmondás, de nincs egyezés. Aztán egyszer valakik kiálltak, hogy ők bizony hallották, ahogy ezt és ezt mondta, de valahogy az ő meséjük sem volt egészen megegyező. A főpap kénytelen volt középre állni és igazságot követelni. El tudom képzelni, ahogy szembe áll Jézussal és csípőre tett kézzel, kissé ingerülten, mert nem érti, hogy miért nem védi meg magát Jézus, megkérdezi tőle, hogy akkor minek is vallja magát?! És azt is el tudom képzelni, ahogy Jézus nyugodt hangon közli vele a valódi kilétét. Természetesen ezt már nem tudják szó nélkül hagyni és rögtön „Halálba vele!” kiáltanak. Mindeközben Péter, aki szinte a térig követte Jézust, fájdalmasan és talán még saját maga számára is meggondolatlanul cselekedett. Megtagadta azt, aki megváltja. És hogy mindez mit tanít nekünk?
Jézus döntés helyzetbe került, hogy válaszol vagy sem, felvállalja-e vagy sem, őszinte lesz-e vagy sem. Nem vagyunk néha mi is hasonló helyzetbe? Döntenünk kell, hogy bele állunk-e a védekezésbe vagy inkább csendben maradunk? Vállaljuk a véleményünk és szembe megyünk a vádakkal, vagy elengedjük és tovább megyünk? Az őszinteség ebben az esetben nem a bűnvallomásra értendő, hanem arra, hogy vállaljuk-e a kockázatot a valóság ismertetésével és a vádak elutasításával, vagy hagyjuk, hogy a vádlók harsogjanak és csendben tovább lépünk? Harcolunk vagy csendben maradunk? Bátrak leszünk, mint Jézus, vagy félünk, mint Péter? Nem tudni, hogy mi történt volna, ha Péter nem tagadja meg Jézust, az viszont bizonyos, hogy ha Jézus nem vállalja a valóságot, akkor nem lenne reménységünk.
Áldott napot!
