Már nem félek Istentől!
Nem rég jelent meg egy könyv az Advent Kiadónál, aminek a címe nagyon megragadta a figyelmemet: Már nem félek Istentől. Az első fejezetben leírja a szerző, hogy úgy volt lelkész évtizedeken át, hogy félt tőle. Bennem azonnal felvetődött a kérdés: hogy tudott lelkész lenni úgy, hogy félt Istentől? Meg is kérdeztem tőle, és a válasza érthetővé tette a számomra különös helyzetet. Ugyanaz volt az ő esetében az ok, ami sok embernél: téves elképzelése volt Istenről.
A legtöbb ember szereti Jézust, hiszen olyan kedves, megértő, elfogadó, kegyelmes; és annyira szeret, hogy az életét kész volt adni értünk. Ugyanakkor Istenre - pontosabban az Atyára - úgy tekintenek, mint aki hatalmas, erős és félelmetes (mint a sziklákat szaggató szél, a földrengés és a tűzvész), de távolságtartó, és szigorúan igazságos, vagyis a bűneinket számon kéri rajtunk. Mintha Jézus nem mondta volna, hogy "Aki látott engem, látta az Atyát"... (János 14:9)
Érdekes, Illés nem ment ki a barlang elé, hogy találkozzon Istennel, amikor a félelmetes természeti jelenségek történtek, csak akkor, amikor meghallotta a halk, szelíd hangot. Mert abban ismerte fel őt.
Azok számára, akik felismerik, hogy Isten olyan, amilyennek Jézus bemutatta őt, feltárul egy új, csodálatos világ, amelyben biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy egy elfogadó, szerető Isten oltalmában élnek, aki következetes és igazságos, ami a bűnöket illeti, ugyanakkor kegyelmes a bűnbánókhoz, mert mindenáron menteni akarja őket. Az ilyen emberek többé nem félnek Istentől.
Te félsz még tőle?
