Dohányzásmentes világnap
Mindannyian függünk valamitől. És most nem arra gondolok, hogy függünk a családtagjainktól, a társadalmunktól, Istentől stb, persze ez is mind igaz. Konkrétan arra gondolok, amiket összefoglalva függőségnek szoktunk nevezni: valamilyen káros szokás, amelynek rabja vagyok, és amivel rongálom saját egészségemet - és gyakran a körülöttem élőkét is. Lehet ez olyan veszélyesnek ítélt, mint az alkoholizmus, a dohányzás, és egyéb szerek használata vagy éppen kevésbé rosszindulatúnak tűnő, mint az evés, a pornó fogyasztása vagy épp a testmozgástól való függőség.
Nehéz kezelni ezt, hiszen aminek mi vagyunk a rabjai, attól természetesen nehezen tudunk szabadulni, mások függőségei pedig gyakran ítélkezéshez, értetlenséghez vezetnek bennünket, a függőt pedig szégyen keríti hatalmába.
De ha kicsit más oldalról nézzük ezt a kérdést, az egész valójában arról szól, hogy mindannyian "szükséget szenvedünk," ahogy János apostol fogalmaz. Van valami - gyakran mi sem tudjuk, mi - ami hiányzik az életünkből, és ennek hiánya a választott szerhez vagy pótcselekvéshez irányít bennünket.
A szeretet törvényét pedig úgy magyarázza az apostol, hogy egyszerűen szeretjük a másik embert, és szeretjük magunkat. Ez azt jelenti, hogy meglátjuk egymás szeretetre vágyakozását, és ha tudjuk, megadjuk egymásnak azt, amire mindannyiunknak szüksége van.
Természetesen egy kialakult függőséghez nem elég csupán a "szeretet ereje", hanem gyakran szakember segítségére van szükségünk. De az emberek szabadulásához, szükségleteik betöltéséhez vezető út a mi szeretetünkkel van kikövezve. És saját szabadulásunkhoz is szükséges egy jókora adag önszeretet és szükségleteink felismerése.
És ez az az önzetlen, ítélkezésmentes szeretet, amelynek erejét Krisztus bemutatta a kereszten, és amit példaként adott nekünk is.
Szeressük hát mi is egymást, és enyhítsünk egymás szükségletein!
