Hogyan szerethet még mindig engem?
A szeretet néha teljesen hihetetlen dolgokra képes.
Emlékszem, egy alkalommal egy fiatal feleség keresett meg az anyósával együtt összefogva, hogy függőséggel küzdő és folyton alulmaradó férjének hogyan tudnának segíteni. Az egész beszélgetés alatt csodáltam a két nő közötti harmóniát. Azt, ahogy szeretett férfi iránti érzelmük összekovácsolta őket. együtt szenvedtek, együtt küzdöttek egy cél érdekében. A közös ima után egymásba font karral sétáltak el tőlem. Milyen rendkívüli volt eltökéltségük, hogy megmaradnak minden nehézség ellenére szeretni azt, akit aligha érdemes, és nagyon nehéz.
Emlékszem arra az édesanyára, aki arra kért, hogy beszélgessek el a fiával, aki másodszor volt hűtlen a párjához. Kérte, hogy segítsek megmenteni a házasságát, helyrehozni mindazt, amit elrontott.
Mennyi eset van, csupán saját életünkben is, nem csak másokéban, amikor mi magunk is érdemteleneknek bizonyultuk arra, hogy szeressenek bennünket!
Jeremiás egy olyan kor prófétája volt, amikor Isten népe teljes egészében hűtlenné vált Ura szeretetére bűneik, gonoszságuk miatt. Egy olyan időszakban vállalta a küldetést, amikor mindez saját életét is veszélyeztette, mert olyan sokan gyűlölték, ha szemükbe mondták nekik az igazságot. Jeremiás intő jelként emlékezett a Kánaánt előttük megtöltő népek sorsára. Emlékezett azon pogányok gonoszságára, akik saját gyermekeiket is készek voltak feláldozni bálványaik oltárán. Elékezett azokra, akiknek már nem voltak erkölcsik, akiknek már szinte semmi sem számított. Akik jobban szerették a pénzt és a gazdagságot embertársaiknál. Ezek miatt a bűnök miatt kerültek ítélet alá. Jeremiás emlékezett Jerikó falainak a leomlására, Szodoma és Gomorra tűzeső általi végső pusztulására, az Ákán alatt megnyíló földre, amely a bűnössel együtt egész családját is elveszejtette. Tudta, hogy Isten népe sem különb már tőlük. Tudta, hogy olyanokká lettek, mint azok, akiket előlük üldözött - pusztított el az Úr. Ezért csodálkozik olyan nagyon az Isten szeretetén. Mindezen gonoszságok ellenére, még mindig itt vagyunk! Mindezen bűnök ellenére, még mindig élünk! - gondolta, írta. És nem azért történik mindez, mert a Mindenható nem látja tetteinket, mert egy pillanatig félrenézett és pont elmulasztotta észrevenni szörnyűségeinket. Nem is azért, mert makacsul ragaszkodna a látszathoz, Mondva, hogy "Ó nincs itt baj. Minden rendben van, hiszen valahol, ott legbelül biztosan jók Ők még!" Nem ezekben az indokokban látja a próféta Isten kegyelmének okait.
Három okot jelöl meg: azt, hogy szeret még, azt, hogy irgalma nem fogy el, hanem megújul és végül azt, az Ő hűsége nagy.
Mindhárom ok elgondolkodtat ma reggel engem.
Az első azért, mert az Ő szeretete mindent kibír, minden hűtlenséget, rosszaságot, csak a teljes elutasítást nem. Mert bizony végtelensége ellenére is egyszer elfogy majd. egyszer véget vet a gonoszságnak, ha minden ember sorsa eldőlt már, amikor mindenki döntött már ellene, vagy mellette.
A második azért, mert míg a mi megbocsátásunk, kegyelmünk, a sorozatos visszaélések során egyre gyöngül, egyre fogy. Az Övé nem. Az Isten kegyelme minden nap megújul. Minden nap ad egy új lehetőséget, amivel élhetünk egészen addig, amíg csak szükség van rá.
A harmadig pedig azért, mert megmutatja Istenünk csodás jellemét. Ő hűséges marad hozzánk minden hűtlenségünk ellenére mindvégig. Mert az Ő hűsége nem a mi hűségünkből fakad, nem azon múlik. Egész egyszerűen Ő ilyen! Mindörökre hűséges...
Hogyan hat ez ránk ma? Elgondolkodtat? Szeretetre késztet? Hisz mindig is ez volt Isten célja: Elérni, hogy viszont szeressük Őt.
