Viruló növények
Panelben nagyon nehéz bármilyen növényt növekedésre bírni - nálunk még a legigénytelenebb virágok se bírják túl sokáig. Egyik ablakban sem az igazi, a könyvespolcon se jó nekik. Vagy túl sok a fény, vagy túl kevés, meg aztán nem szabad elfeledkezni az öntözésről sem.
Mikor még az előző körzetemben dolgoztam, családi házban laktunk, amihez egy kis konyhakert és apró üvegház is tartozott. A mai napig meg van az a fénykép, amit az első “szüretről” készítettem: két szem paradicsom, három paprika és néhány darab apró csili. Nem sok, de örültem neki. Persze tudom jól, hogy ott jó helyen voltak a növények.
A zsoltárok szerzői gyakran hasonlítják az embert a különböző növényekhez – a folyóvíz mellé ültetett fához (1:3) vagy a pálma és a cédrus fákhoz (92:13). Ám bármilyen növényről is legyen szó, csak a jó helyen képes gyümölcsöt hozni, vagy egyszerűen növekedni. Ilyen az ember is. Gyermekként szükségünk van a szüleink szerető közelségére, különben – és ez tudományosan bizonyított – nem csak érzelmileg, de kognitív és akár fizikai területeken is megakadhatunk a fejlődésben.
A mai zsoltár szerzője szerint egy ilyen jó hely az ember számára Isten háza, ami nem csak egy fizikai helyszínt, hanem Isten közelségét is jelöli: azt a helyet, ahol Isten szeretetét érezhetjük minden egyes pillanatban. Hol is lehetnénk jobb helyen, mint ott, ahol szabadon hozhatunk virágot és termést?
