Éld meg!
Mikor inogtál meg legutoljára? Mikor érezted azt legutóbb,
hogy nem tudod merre az előre és kicsit szeretnél kikerülni a mókuskerékből és
csak szemlélődni? Én elég gyakran érzem ezt…legutoljára tegnap.
Az Úrral való járás, vagy fogalmazzunk hétköznapibban, a
hitbeli élet sok mindent „megkövetel”, legalábbis úgy hisszük. Először is
megköveteli azt, hogy ne aggodalmaskodjunk soha, hiszen keresztényként milyen
dolog az, ha aggódunk?! Félni sem szabad, mert ha valaki ismeri Istent, akkor
az nem félhet, hiszen akkor milyen keresztény?! Haragudni sem szabad, mert az
rossz dolog és ha haragszol, akkor nem szereted Istent, tehát milyen keresztény
vagy?! De akkor keresztényként mindig vidámnak, elégedettnek kell lennem akkor
is, ha épp kirúgnak vagy betegséget diagnosztizálnak vagy épp tönkre megy a
családi életem? Nem! Szó sincs erről! Keresztény vagyok és elsősorban ember,
akinek szüksége van arra, hogy megélje az érzéseit és ha kell aggódjon, féljen
vagy haragudjon. A Biblia egy csodás alkotás abból a szempontból is, hogy nem mondja, hogy „Ne merészelj aggódni, félni vagy
haragudni, mert akkor nem vagy Isten gyermeke.”
A Biblia azt mondja, hogy „Ne aggódjatok tehát a holnapért,
mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt.6:34),
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”( Ézsa.43:1)
vagy „Haragudhattok, de ne vétkezzetek.” (Ef.4:26). Lehet aggódni, de minden
napnak elég a maga baja, ahogy félni is lehet, de Isten Jézus Krisztusban
gyermekeivé fogadott és gyermekekként biztosak lehetünk abban, hogy gondot
visel rólunk, ahogy haragudni is szabad, csak ne vétkezzünk szavainkkal vagy
tetteinkkel.
Isten nem tiltja meg, hogy olyan negatív érzéseket is
érezzünk, amelyek talán kétségesek lennének egy kereszténynek. Isten azt
mondja, hogy mindent, amivel ma küzdünk, adjunk át neki. Legyen szó
aggodalmaskodásról, félelemről, haragról vagy bármiről, adjunk át neki mindent,
mert ő gondot visel rólunk!
Áldott napot!
