Isten világosságában
„Legyen
világosság” (1Móz.1:3) – Így kezdődött el a földi történelem, így indult e
földi élet. „Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől és elnevezte a
világosságot nappalnak, a sötétséget meg éjszakának. Lett este és reggel, ez
egy nap” (1Móz.1:4-5)
S
hogy mi adta a világosságot? (Nap, hold és csillagok csak a negyedik nap ’születtek’
meg.) Valami különleges fényforrás? Netán maga az Örökkévaló, az Ő jelenléte,
az Ő dicsősége? És mi a helyzet a sötétséggel? Hiszen, Ő éjszaka is jelen van. Ez
egyenlőre; titok.
Évezredekkel
a teremtés után jött egy János nevű ember, aki „bizonyságot tett a
világosságról, hogy mindenki higgyen általa” (Ján.1:7) Ez a világosság, ahogy
egy másik János írja: „az Ige”, aki testté lett (Ján.1:14) „az Élet”, „aki
által minden lett” (Ján.1:3,10), „az emberek világossága” (Ján.1:4), aki „Az
övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (Ján.1:11)
S
hogy miképp lett testté a világosság? Hogy miért zavart némelyeket a jósága, a
segítőkészsége, az általa lefektetett törvények iránti elkötelezettsége, a
szelídsége, az „új szépséget teremni sebző oltó-kése”? Ez is titok még
egyenlőre.
Mint
az is titok, hogy a bűn történelmének lezárása után miképp fogja a Bárány
beragyogni az Új földet, az Új Jeruzsálemet, úgy, hogy a házak legeldugottabb
sarkai is fényleni fognak. De ugyanakkor, ahogy a teremtéskor, „lesz este és
lesz reggel”, lesznek napok, hónapok, és „hónapról-hónapra
és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.” (Ézs.66:23)
S
mi van addig? Hol van ma a Bárány világossága?
„Az
Isten, aki szólt: sötétségből világosság
ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége
ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2Kor.4:6)
„Úgy fényljék a ti világosságtok az
emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti
mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)
