Meddig kell szomorkodni vétkeink miatt?
Szécheni István mondotta volt: „Az ember élete két részből áll. Az
elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink
felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.”
Vajon igaza volt-e? Tényleg erről szólna az életünk? Ha Isten kegyelmi szeme
nélkül szemléljük hibáinkat, mullasztásainkat, akkor valóban csak bánkódás
hiszen az ihletett igében, a Korinthusi gyülekezetnek írt levélben Pál is így
látja ezt a kérdést. De ha a szomorúságunkban Isten szemével nézzük az
életünket és feltesszük neki a kérdést: mit tegyünk? – akkor Ő kész minket
elvezetni a változáshoz, feloldoz minket és újjáteremt.
Ha Isten kegyelmi szemüvege nélkül szomorkodunk vétkeink felett, belesüppedünk
a szomorúságba, amely depresszióhoz, céltalansághoz vezet minket, mert csak a
hibánkat látjuk magunk előtt meg a kudarcainkat. És valóban lelkünk elhal a
nagy szomorúságban és ezt követni fogja a fizikai állapotunk romlása is.
Vannak keresztények, akik hiába ismerik a Biblia tanítását a megtérésről, még
mindig a bánkódásnál és önmarcangolásnál ragadtak le, és nem jutnak el a
feloldozásig. Ez nem az Isten szerinti szomorkodás a bűneink felett. Isten nem
küld bennünket a vádlottak padjára üldögélni, hanem megmutatja a helyreállítás
útját. Fontos tanulmányoznunkk a Biblia szakaszait, ahol megismerhetjük, hogyan
bánik Isten a vétkező emberrel. Hogyan állította helyre Isten az emberek
"szomorúságát"?
Jézus azért jött a földre, hogy megmutassa milyen az Isten. A Biblia azt mondja
Jézus „A láthatatlan Isten látható formája”. Jézus úgy fogadta el, és fogadta az embereket, ahogy voltak, és látta azt is,
hogy mivé válhatnak. Elfogadta a bűnösöket, de nem fogadta el a bűneiket.
Jézus kitérőket tett azért, hogy találkozhasson szükségben lévő emberekkel,
mint a vámszedőkkel és más bűnösökkel. Jézus mindenkivel tisztelettel bánt, még
a társadalom perifériáján lévőkkel, és a megvetettekkel is. Ennek klasszikus
példája, amikor Jézus a kútnál találkozott az asszonnyal. Azért, hogy
beszélhessen vele, átlépte a nemek közötti és a származásról adódó kulturális
korlátokat is. Még teológiai kérdéseket is megvitatott vele és válaszolt a
kérdéseire. A többi férfi csak használta őt, de itt volt valaki, aki
tisztelettel és méltósággal kezelte.
Jézus felépítette az emberek önértékelését. Egy héttel keresztre feszítése
előtt Jézus időt szánt arra, hogy néhány órát töltsön együtt Jerikó legmegvetettebb emberével. Végig sétált az alacsony termetű Zákeussal a város utcáin,
aki azon a napon biztosan 3 m magasnak érezte magát, és nem csoda, hogy megváltozott
az élete.
Jézus nem vádolta az embereket. Egy napon házasságtörésen kapott asszonyt hoztak
eléje. A farizeusok már elítélték őt és készek voltak halálra kövezni, de Jézus
nem kárhoztatta az asszonyt. Egyértelműen elítélte a viselkedését, de az
asszony mégsem érezte kárhoztatva magát, mint máskor, és a lakoma
alkalmával az utcanő drága kenettel kente meg, és saját könnyeivel öntözte
Jézus lábait. A házigazda bűnösnek tekintette őt, Jézus azonban tisztelettel
beszélt róla és vele.
Téged is el akar vezetni a szomorúságból a feloldozásig, Ő képes rá, mert kegyelme épp elég számodra is. Zárásként hallgasd meg az alábbi linken a dalt, amelynek címe a Kegyelmed épp elég:
https://www.youtube.com/watch?v=IJLA-_qct7o
