Meddig kell szomorkodni vétkeink miatt?

Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez
.

Szécheni István mondotta volt: „Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.”

Vajon igaza volt-e? Tényleg erről szólna az életünk? Ha Isten kegyelmi szeme nélkül szemléljük hibáinkat, mullasztásainkat, akkor valóban csak bánkódás hiszen az ihletett igében, a Korinthusi gyülekezetnek írt levélben Pál is így látja ezt a kérdést. De ha a szomorúságunkban Isten szemével nézzük az életünket és feltesszük neki a kérdést: mit tegyünk? – akkor Ő kész minket elvezetni a változáshoz, feloldoz minket és újjáteremt.

Ha Isten kegyelmi szemüvege nélkül szomorkodunk vétkeink felett, belesüppedünk a szomorúságba, amely depresszióhoz, céltalansághoz vezet minket, mert csak a hibánkat látjuk magunk előtt meg a kudarcainkat. És valóban lelkünk elhal a nagy szomorúságban és ezt követni fogja a fizikai állapotunk romlása is.

Vannak keresztények, akik hiába ismerik a Biblia tanítását a megtérésről, még mindig a bánkódásnál és önmarcangolásnál ragadtak le, és nem jutnak el a feloldozásig. Ez nem az Isten szerinti szomorkodás a bűneink felett. Isten nem küld bennünket a vádlottak padjára üldögélni, hanem megmutatja a helyreállítás útját. Fontos tanulmányoznunkk a Biblia szakaszait, ahol megismerhetjük, hogyan bánik Isten a vétkező emberrel. Hogyan állította helyre Isten az emberek "szomorúságát"?

Jézus azért jött a földre, hogy megmutassa milyen az Isten. A Biblia azt mondja Jézus „A láthatatlan Isten látható formája”. Jézus úgy fogadta el, és fogadta az embereket, ahogy voltak, és látta azt is, hogy mivé válhatnak. Elfogadta a bűnösöket, de nem fogadta el a bűneiket. Jézus kitérőket tett azért, hogy találkozhasson szükségben lévő emberekkel, mint a vámszedőkkel és más bűnösökkel. Jézus mindenkivel tisztelettel bánt, még a társadalom perifériáján lévőkkel, és a megvetettekkel is. Ennek klasszikus példája, amikor Jézus a kútnál találkozott az asszonnyal. Azért, hogy beszélhessen vele, átlépte a nemek közötti és a származásról adódó kulturális korlátokat is. Még teológiai kérdéseket is megvitatott vele és válaszolt a kérdéseire. A többi férfi csak használta őt, de itt volt valaki, aki tisztelettel és méltósággal kezelte.

Jézus felépítette az emberek önértékelését. Egy héttel keresztre feszítése előtt Jézus időt szánt arra, hogy néhány órát töltsön együtt Jerikó legmegvetettebb emberével. Végig sétált az alacsony termetű Zákeussal a város utcáin, aki azon a napon biztosan 3 m magasnak érezte magát, és nem csoda, hogy megváltozott az élete.

Jézus nem vádolta az embereket. Egy napon házasságtörésen kapott asszonyt hoztak eléje. A farizeusok már elítélték őt és készek voltak halálra kövezni, de Jézus nem kárhoztatta az asszonyt. Egyértelműen elítélte a viselkedését, de az asszony mégsem érezte kárhoztatva magát, mint máskor, és a lakoma alkalmával az utcanő drága kenettel kente meg, és saját könnyeivel öntözte Jézus lábait. A házigazda bűnösnek tekintette őt, Jézus azonban tisztelettel beszélt róla és vele.

Téged is el akar vezetni a szomorúságból a feloldozásig, Ő képes rá, mert kegyelme épp elég számodra is. Zárásként hallgasd meg az alábbi linken a dalt, amelynek címe a Kegyelmed épp elég:
https://www.youtube.com/watch?v=IJLA-_qct7o 
 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A legfontosabb nap