Iszapbírkózás helyett
„A másikat sarazva nem leszel tisztább.” – hangzott a
bölcsesség szeretett néhai professzorom szájából. Még ma is az ő hangján szólal
meg ez a mondat a fejemben. Ahogy a fenti ige, úgy ez a mondat sem az
igazságszolgáltatás félreállításáról szól. Hanem arról, hogy a saját hibáink, rossz tulajdonságaink és
téves döntéseink okozta belső feszültség ne a másik felé, hanem Isten felé
fordítson minket. Ne úgy próbáljuk meg leküzdeni a bennünk dúló vihart, hogy
pellengérre állítjuk a másikat, vagy ami még rosszabb, a háta mögött fogalmazunk
meg ítéletet róla, hanem menjünk Krisztus keresztjéhez.
Hibáztál. Rossz döntést hoztál. Minősíthetetlenül
viselkedtél. Lásd meg, Jézus ezeket felvitte a keresztre! Ő megbocsátott neked,
és ez a feltétel nélküli szeretet késztessen arra, hogy lehetőségeidhez mérten
ne csak bocsánatot kérj, hanem tedd is jóvá, amit elbaltáztál.
Tölts ma időt azzal, hogy Isten bocsánatán gondolkodsz!
Olvasd el azt a történetet, amiben elé visznek egy „házasságtörésen tetten ért”
nőt! Csodáld némaságát, lásd, ahogy csendesen rajzol a porba, és hallgasd,
ahogy mindezt elfújja a forró, közel-keleti szél! Halld meg: „Én sem ítéllek el
téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
Olvasd el, ahogy helyreállítja Péter becsületét! Azét a
Péterét, akinek nem olvasod szó szerint leírva az evangéliumokban, hogy
bocsánatért esedezett volna. Tedd fel magadnak a „Szeretsz-e engem?” kérdéseket,
és adj rájuk őszinte választ, legyen az bármilyen is!
Halld meg a Lélek zúgását, ahogy kiárad azokra a
tanítványokra, akik nem is olyan régen magukra hagyták Mesterüket!
Ne a másikat nézd, hanem Krisztust, aki önmagát adta érted! Nála
már kész a bocsánat. És kész az újrakezdés.
