Szeretlek Isten!

Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, ő benne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem
.

Dávid szíve aznap csordultig tele volt hálával, szeretettel Isten iránt. Csodálatos szabadítása sért adott hálát, hiszen az úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből és Saul kezéből. Éneket énekelt Isten csoda tetteiről, amelyeket az ő életében hajtott véghez. Minden csatáért, amit megnyert és minden győzelméért, amit elért Istennek adott hálát, de nem akárhogyan. Kifejezte legbelsőbb érzéseit, azt mondta Istennek, hogy szereti Őt!

 Istent szeretni sokkal többet jelent, mint csak elfogadni, hogy ő az Úr, az, aki irányítja az életünket, és ott van, ha baj van. Dávidnak különleges és mély kapcsolata volt Istennel. Nem azt mondta, hogy hálás vagyok Uram, ha valamit valaki tesz értünk azt meg szoktuk köszönni, nem nagy ügy. Általában az ilyesmin gyorsan túl lendülünk, nem szoktuk sokáig ragozni. Dávid nem simán hálás, hanem megvallja, hogy szereti Istent, kifejezi szívének legmélyebb érzését, gondolatát. 

Az emberek az esetek legnagyobb részében csak akkor mondják egy másik egyénnek, hogy szeretik, ha azt komolyan is gondolják. Nem szórják össze vissza, bőkezűen a vallomásukat, ritkán mondják és nem akárkinek. Különleges közelség van olyan emberek között, akik megvallják egymásnak a szeretetüket. Dávid közel volt Istenhez, nem csak hálás volt neki, ha nem szerette Istent.

Kedves olvasó, amikor Istenre gondolsz, csak hálás vagy neki, hogy szereted is? Mondtad-e már Istennek, hogy szereted? Mert az úgy rendben van, hogy gyakran idézed a Biblia aranyszövegét: „Mert úgy szerette az Isten a világot” vagy a jánosi levelekből: „Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.” 1Jn 4:8. De kifejezted-e te magad a világmindenség Urának, hogy mit érzel iránta? Vagy még sosem foglalkoztatott az, hogy az emberiséget kapcsolódásra teremtő Isten is vágyna arra, hogy a „nagy családjának” tagjai kifejezzék érzéseiket irányába? Persze Isten mindent tud rólunk, de vajon nem esne jól neki, ha időnként kimutatnánk szavakkal is mennyire szeretjük őt?

Dávid képes volt megfogalmazni milyen érzésekkel van teli a szíve, amikor Istenre gondol.  Bárcsak nem lennénk annyira ridegek és elmondanánk az Úrnak mennyire szeretjük őt. Bárcsak, azt, hogy képesek vagyunk érzelmeket megélni és kifejezni értéknek tekintenénk, amit ajándékba kaptunk az Istentől. 

Ma tedd meg, hogy kimondod Istennek: Uram nemcsak hálás vagyok, de szeretlek is! Annyi mindennel megáldottál. Jó, hogy az életem része vagy. Köszönöm, hogy nem csak az utat mutatod és kézben tartod a jövőt, de te is szeretettel gondolsz énrám. Szeretlek Uram! Ámen!
 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok