Az Úréi vagyunk
Egy
ismerősöm mesélte, hogy éppen nyaralás előtt elromlott az autójuk, ám, felesége
szülei segítettek nekik, kölcsönadták az övükét, szóval kénytelen-kelletlen, apósa
autójával indultak útnak.
Képzelheted
– ecsetelte részletesen – mennyire vigyáztam rá. Mindenhol a megengedett
sebességnél kevesebbel mentem. Minden szabályt betartottam. Ha a gyerekeknek
enni, inni kellett inkább megálltam és kint ettek, ittak. Ha valahol megálltunk,
kétszer is megnéztem, hogy biztonságos-e a környék, hogy jól bezártam-e az
ajtókat, és nehogy a közelben legyen egy fa, vagy egy romos épület, nehogy akár
egy falevél is ráhulljon. Az pedig természetes volt, hogy a legjobb üzemanyagot
tankoltam bele és tele tankkal, lemosva és kitakarítva adtam vissza az apósnak.
Kölcsön
autó, kölcsön fűnyíró, kölcsön telefon, kölcsön akármi… Gondolkodtál már azon,
hogy miért van az, hogy a kölcsönkapott dolgokra jobban vigyázunk, mint a
sajátunkra?
A
szeretteinknek ezerszer elmondjuk: ’Tessék reggelizni, fogat mosni!’, ’Sapka,
sál, kesztyű!’, ’Alaposan nézz körül, mielőtt átmész az úttesten!’, ’Óvatosan
vezess!’ ’Vigyázz magadra!’, közben magunkkal mit sem törődünk.
Pedig,
ahogy az apostol írja, mi sem a magunkéi, hanem „az Úréi vagyunk.” „áron
vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben,
amelyek az Istenéi” (1Kor.6:20)
Azaz,
ha elfogadom azt, hogy Isten megváltott, hogy Jézus az Ő drága vérén
megvásárolta az életemet, akkor az ismerősömhöz hasonlóan én is a legnagyobb
tisztelettel és odafigyeléssel szeretnék bánni, a Mennyei Atya által rám bízott
lelkemmel, testemmel, időmmel, erőmmel, lakásommal, autómmal, környezetemmel…
Mivel
a lelkem az Úré, ezért vigyázok arra, hogy milyen hatásoknak teszem ki, hogy
mit nézek, hogy mit olvasok, hogy mit hallgatok. Mivel a testem a Szentlélek
temploma, ezért olyan tápanyaggal töltöm meg, akkor és annyit és olyat dolgozok,
vagy pihenek, amit a Biblia előír.
Uram!
Köszönöm, hogy hozzád tartozhatok! Köszönöm, hogy a Tiéd vagyok!
