Egységben különbözően
Zsoltárok könyve 133:1 (Egyszerű fordítás)
Néhány hónappal ezelőtt láttam egy természetfilmet, amiben a
narválok, és a belugák életét mutatták be gyönyörű felvételekkel, érdekes,
izgalmas narrációval. Szó volt benne többek közt egy körül-belül serdülő korban
lévő narválról, aki valahogy elszakadt a csordájától. Sokáig kereste az övéit,
és végül egy beluga csapattal találkozott, akik befogadták maguk közé, mint utóbb
kiderült, nemcsak ideiglenesen. A filmben mutattak körül-belül egy évvel
későbbi felvételeket, melyeken tisztán kivehető volt a fiatal narvál a sok
fehér beluga között.
„Milyen jó és kedves” volt látni azt a harmóniát,
egyetértést, ahogy a tengeri egyszarvú úszott, mozgott, vadászott fehér társaival.
Ugyanolyan családból származott, mint a többiek? Nem. Ugyanazokat a hangokat,
kifejezéseket, szokásokat, vadászati praktikákat tanulta meg anyjától, mint a
belugák? Nem. Ugyanúgy néz ki, mint társai? Nem. Mégis egy csapatot alkotnak, összehangolt
manőverek segítségével gyűjtik be a táplálékul szolgáló halakat és egyéb
tengeri élőlényeket, együtt élik életüket. Különbözőek egységben.
A harmóniának nem feltétele az, hogy
ugyanolyanok legyünk, sőt az sem, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodjunk. Fontos,
hogy hasonló értékrendet kövessünk, hasonló elveink legyenek, igen, vannak
kimondottan sarkallatos pontok, de nem kell, hogy mindenben egyetértsünk. Jézus
azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást.” (János 13:35) Az egység nem uniformizálódást jelent. Egymás
iránti tisztelettel és szeretettel a különbségek nemcsak áthidalható negatítvumok,
hanem sok esetben olyan egyedi vonások, amik színessé, vibrálóvá, élővé teszik
a közösséget.
Ha a belugák és a narvál képesek voltak erre, akkor a mi
életünkben is sikerülhet. Isten előtt nincs lehetetlen.
