Mi az, ami igazán számít?

Ezt mondja az Úr: a bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával! Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem- így szól az Úr.

Jeremiás könyve 9:22-23

A kimondott szavaknak teremtő és romboló ereje van. Olybá tűnik, hogy ma ezt félvállról veszi mind a civil- mind a szakmai társadalom, aki a szavakkal operál. Valótlanságot állítanak, hazugságokat terjesztenek, az AI világában, senki nem tudja eldönteni, hogy az ember vagy az intelligencia a valódi forrás, valamint megbízható-e, és jelentéktelen témákról milliók töltenek fel tartalmakat, mindezzel pénzt keresve.

Mindenki megmondó ember akar lenni, aki azt akarja bebizonyítani másoknak, hogy ő a bölcs és követendő guru. És az a vicc járja a közösségi médiában való megnyilvánulások kapcsán, ami inkább siralmas, mint vicces, hogy eddig csak a közeli rokonaid tudták, hogy buta vagy, most az egész világ tisztában van vele. Bölcseknek és okosoknak akarjuk láttatni magunkat, de legtöbbször fordítva sül el. Sajnos, a hittel kapcsolatos „beszélgetések” kudarca vannak ítélve ezeken a platformokon, mert a tudásunkkal akarunk hencegni, és jól megmondani, ahelyett, hogy Jézust emelnénk fel magasra.

Isten nagyon régen megadta a helyes irányt. „Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem- így szól az Úr.” Jeremiás könyve 9:23

Isten tudja, aki valóban bölcs, az nem kérkedik az ő bölcsességével, mert tudja, hogy sosem jut el a bölcsesség tetőfokára, mert a tudás határtalan. Aki valóban sokat kutat és tanulmányoz, az tudja, hogy még mennyi mindent nem tud még. Ezért dicsekedj azzal, hogy milyen az Isten és mit tett, tesz, valamint a jövőben mit fog tenni. Úgy beszéljünk a hitünkről és meggyőződésünkről, hogy ne a felsőbbrendűségünket érzékeltessük a másik emberrel, hanem mutassunk meg neki az utat Istenhez. Szerencsére, helyesebben áldásomra volt, hogy tanulmányaim alatt voltak olyan tudós és bölcs tanáraim, akik nem azt sugallták, hogy ők mennyit tudnak, és én milyen keveset, hanem átadták szeretettel a tudásuk legjavát. Sosem felejtem el példájukat! Ők megélték azt, amire a mai ige kér bennünket.  Ne mindig az énünk kerüljön előtérbe, hanem az, ami valóban számít: Isten munkája az ember megmentéséért! Tegyünk ma így!