Életünk és küldetésünk
Pál apostol, aki e levél írója, élete során megannyi
helyzettel találta magát szemben. Volt üldöző és üldözött, ellenség és barát,
sebző és gyógyító. Olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek átélése
nem csak az ő hitéletét erősítették meg, hanem a környezetében lévők életére is
hatással volt, sőt olyan erővel bírt, hogy Isten üzenetének egyik fő
hirdetőjévé vált. Timóteus, akinek e levelet címezte egy fiatal fiú volt, aki
nyitott volt Istenre és azokra az elvekre, amelyeket Jézus vallott és amelyeket
földi élete során a tanítványokra bízott. Pál tanította, okította Timóteust. A
fenti néhány gondolat is egy ilyen intelem foszlány, amelyben Pál felhívja
Timóteus figyelmét arra, hogy miként adja át Isten üzenetét a közösségen belül.
Pál tanítása abban állt, hogy az igazság és az evangélium
(jó hír) üzenete és erőssége nem csak abban áll, hogy agyafúrt elméletekben,
bonyolult teológiai formulákban adjuk azt tovább az embereknek, hanem
közérthető módon, személyes tapasztalatok által és időszerűen mutassuk be Isten
szeretetét, kegyelmét és az örök élet lehetőségét. Pál figyelmeztetése nem arra
vonatkozott, hogy ne legyenek teológiai kérdések vagy vitatott dolgok, inkább
arra akarta terelni a hangsúlyt, hogy a személyes tapasztalatok tovább adása,
az időszerű kérdések fejtegetése közelebb visznek nem csak bennünket, hanem a
környezetünkben élőket is Istenhez.
Pál tanítása szerint tehát nem csak az a fontos, hogy teológiai
formulákban beszéljünk, hanem ne féljünk személyes tapasztalatokat tovább adni,
hiszen azok az élmények tesznek bennünket is többé, amelyekben erősödik nem
csak a hitünk, hanem az a tudat is, hogy Isten mindent a javunkra tud formálni.
Így tehát elmondható, hogy életünk és tapasztalataink nagyobb tanítók, mint
bármilyen elméleti tudás és nagyobb erővel bírnak, mintha csak olvasnánk róluk.
Formáljuk kihívásainkat erősségé, hogy Isten hatással legyen rajtunk keresztül
másokra is.
Áldott napot!
