Legyen hitetek!
Keresztény családban nőttem fel, ahol a mindennapjainknak szerves része volt az ima. Szükségem van valamire? Imában kérem Istent, hogy adja meg. Nagy vizsga előtt állok? Segítségül hívom már a tanulás – de különösen a dolgozat írása – közben. El szeretnék érni valamilyen eredményt? Szerelmes vagyok, és útmutatásra van szükségem? Az ima volt mindig is az én “kis telefonom” Istenhez.
Aztán ahogy telt-múlt az idő, észrevettem egy aggasztó tendenciát: bármit is kértem, annak mindig pont az ellenkezője valósult meg. Hogy így volt-e, vagy csak a statisztika torzított, nem tudom, de gyanítom, hogy ez utóbbi a helyzet. Mindenesetre meg voltam győződve róla, hogy ha azt kérem, hogy sikerüljön a vizsga, meg fogok bukni, ha azt kérem, hogy a lány elfogadja a randimeghívást, akkor vissza fogja utasítani. A megoldás?
Mikor az imáról gondolkozunk, a mai alapige gyakran előkerül, mint bizonyíték arra, hogy aki hisz, az Istentől kért vágyai teljesülni fognak. Na jó, de mi a helyzet azokkal az esetekkel, amikor mégsem teljesülnek? Az egyenlet egyszerű: a hívőnek megadatik, aki nem hisz, annak nem adatik meg, ergó nem hittél eléggé. Ilyenkor jönnek az önmarcangoló gondolatok, próbálunk jobban hinni, hátha bevonzzuk Isten szeretetét és megadja nekünk a kérésünket.
Pedig az ima nem italautomata, vagy a Mikulásnak címzett ajándéklista, hanem valóban “kis telefon” Istenhez. Ő pedig nem egy dzsinn, vagy a jó tündér keresztanya, hanem a világmindenség Ura, a személyes megváltód és barátod. Hinni nem azt jelenti, hogy erődet megfeszítve bevonzod a természetfeletti tereprendezést (és a hegy a tengerbe veti magát) hanem azt, hogy felismered: a legjobb személy kezébe tettem le a dolgot, ő majd tesz vele, amit jónak lát. Hidd el, ha nem úgy lesz, ahogy szeretnéd, az nem pech, vagy átok, hanem a kegyelem. Kapsz helyette valami jobbat, hiszen Ő ezt ígérte.
És Neki elhiheted.
