Könnyek nélkül
A minap a kisfiam elesett, és csúnyán beverte a fejét. Semmi komoly, egy kis seb a szájon, de azért fájt szegénynek. Természetesen sírt mint a vízfolyás. Próbáltuk vigasztalni, de nem sok sikerrel. Egyszer csak odajött a kislányom, hozta a cumit és a nyuszit, odaadta a bátyjának, és megsimogatta a fejét. Egy pillanat alatt meg is nyugodott.
Sokszor ámulok a gyermekeimen, hogy segítenek egymáson. Mennyiszer tanulhatok tőlük. Egy egyszerű szeretet kifejezéssel meg lehet vigasztalni egy sírót. A kérdés csak az, hogy mit mikor és ki teszi.
Isten pontosan tudja, hogy vigasztaljon bennünket. A jelenések könyvének sok olyan része van, ami arról szól, mi lesz a földön mielőtt Jézus ismét eljön, de ez a szakasz nem arról szól. A remény versei, amik azt akarják nekünk megmutatni, hogy Isten jobbat akar adni nekünk. Nem félelmet szeretne kelteni bennünk, hanem vágyakozást arra a helyre ahol Ő van.
Itt a földön gyötör bennünket egy szerettünk elvesztése, de ott nem lesz veszteség. Itt a földön fáj ha elesek, de ott nem lesz fájdalom. Itt a földön könny csordul arcunkon nap mint nap, de ott nem lesz ok, amiért hullatnánk könnyet.
Isten országát várni minden nap annyit jelent, tudni, hogy Vele majd örökké boldogság vár.
