A fehér kendő
Az ősi Grúziában élt egy szokás, miszerint a férfiak
abbahagyták a harcot, ha a nők odadobták fehér kendőjüket. „1993-ban egy grúz
filmrendezőnő, Keti Dolidze előállt egy ötlettel: arra kérte a nőket, hogy
szeptember 24-én vonuljanak utcára fehér kendőben, így kifejezve a háború
elleni tiltakozásukat. A kezdeményezés hatására kétezren cselekedtek a rendező
kérésének megfelelően. Ezért 1993 óta Grúziában ez a nap a megbékélés és a
harcellenes gondolkodásmód napja, egy évvel később pedig, 1994-ben Magyarország
is elismerte az emléknapot.” (Forrás: https://femina.hu/terasz/feher_kendo_napja/
)
Ma van a fehér kendő napja, és bárcsak, bárcsak vége lenne az
értelmetlen vérontásnak, hatalmi játszmáknak, elborult, birodalmi vízióknak.
Bárcsak béke lehetne ember és ember között minden téren, bárcsak élhetnénk, és
hagynánk élni egymást emberhez méltó módon.
És bárcsak békében lehetnénk Istennel. Hiszen Ő is vágyik
erre. Várja azt a napot, amikor végre felhagyunk a meneküléssel, az ellene való
küzdéssel, amikor végre rádöbbenünk, Ő jó, és a javunkat akarja. Amikor összetörnek
a róla alkotott torz képek, és felsejlik a valódi. Amikor megengedjük, hogy
Isten legyen az életünkben, az az Isten, akitől nem kell félni, akinek nem kell
küzdeni a szeretetéért, aki elfogad és felvállal minket úgy ahogy vagyunk. Akinek
a szeretete képes hatással lenni az életünkre, képes formálni, és kihozni
belőlünk azt a csodát, aminek Ő teremtett meg minket.
Ma hív a békére, és nem pusztán holmi fegyverszünetre. Ma
hív arra, hogy egy esélyt adjunk neki a bemutatkozásra, esélyt a kapcsolódásra,
a közösségre. Neki minden vágya, hogy részese lehessen az életünknek, hisz a
saját életével fizetett ezért. Neki kimondhatatlanul fontosak vagyunk.
Hát figyelj rá, jöjj hozzá, hallgasd szavát, Kedves Olvasó,
és tiéd az élet, az örök élet, amire a vére a biztosíték. Mert Ő
rendíthetetlen.
