Tűz és felhőoszlop
Ha lehetséges lenne az időutazás én biztos visszarepülnék a pusztai vándorlás idejébe. Találkozni és beszélgetni Mózessel, kora reggel szedni és megkóstolni a mannát, megnézni a Szent Sátrat, a berendezését, az esti és a reggeli áldozathozatalt, a papok szolgálatát.
És persze a legfontosabb, olyan szívesen időznék az Örökkévaló Isten élő jelenlétében, meghallgatnám a hangját, szemlélve a tűz és felhőoszlop egyben fenséges és félelmetes látványát.
És gondolj csak bele! Milyen lenne, ha ma valami hasonló jelenne meg a gyülekezeteink fölött. Úgy vélem, nemcsak a nagy ünnepek alkalmával, hanem minden nap, minden napszakban özönlenének az emberek és állandóan tele lennének az imatermeink.
Vagy mégsem? Ez is olyan lenne csupán, mint a többi újdonság? Csak három napig tartana? Ugyanúgy megszoknánk, mint anno Izrael népe és mi is ugyanúgy hitetlenkednénk, lázadoznánk és élnénk tovább öncélú életünket, mintha ott sem lenne az Isten?
S mit üzen ma számomra a tűz és a felhőoszlop története?
Nem a látvány a fontos! Isten jelenléte, szeretete, hívása ott van a reggeli harmatcseppben, a madárcsicsergésben, a gyermekeid kacagásában, az utcai kéregető feléd nyújtott kérges tenyerében.
Uram! Segíts, hogy láthassalak és csodálhassalak minden nap!
