Közösségben élni jó

Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Pál első levele a thesszalónikaiakhoz 2:19-20

Hány barátod van? Ha a válaszod az, hogy legalább egy, akkor már boldog vagyok. Mindenkinek kell egy barát. Akkor van az igazán nagy probléma, amikor nincsenek barátai egy embernek.

Ideális esetben egy gyülekezet tele van barátokkal. Olyan emberekkel, akikkel felüdülés beszélgetni, felüdülés együtt lenni. Ideális esetben a gyülekezet amolyan otthonként funkcionál. Közösség, ahova jó tartozni.

Pál egy ilyen közösségről beszél. Szereti a thesszalónikai gyülekezetet, és büszkén gondol rájuk, mint testvéreire. Szeretettel gondol vissza arra az időre, amikor együtt munkálkodtak, és vágyik vissza, hogy velük legyen. Szabályosan dicsőségnek fogja fel, hogy ismerheti őket.

Amikor te a közösségedre gondolsz, milyen érzések vannak benned? Vágysz rá, hogy köztük legyél? Mit érzel? Csak hogy tudd, velük együtt leszel a mennyben. Jó ha jóban vagy velük.

Ki tudod mondani, hogy dicsőség, hogy egy közösséghez tartoztok? Ha nem, tegyél érte!