A lakoma
A férfiak szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, szól a mondás. Egyetértek. Bárki megmondhatja, hogy bár nem látszik rajtam, de szeretem a finom ételeket. Amikor a család összeül és kikerül az asztalra a tál étel, mindenkinek felcsillan a szeme. Hát még amikor egy jó fárasztó munkanap után történik ez. Kimerülten, éhesen, elgyengülten asztalhoz ülünk, és kocsányon csüng a szemünk, egy jó falatért.
Feleségem szokta szeretni a főztömet. Kevés ételt tudok elkészíteni, de azt egész jól. Élvezek sütni-főzni. Főleg a mexikói konyha, vagy az olasz ami a feleségem szerint finom. Az utóbbi időben több mindennel kísérleteztem, és büszke vagyok magamra, mert egy ehetetlen brokkolis tésztán kívül (pedig azon mit lehet elrontani?!) mindet falta a család.
Bármilyen finom is amit készítek, túlzás azt mondani, hogy életet ment. Ad egy kis energiát, jól esik, esetleg még jó kedvet is varázsol, de ennél többet nem tud.
János azt mondja a jelenések könyvében, hogy az az étel amit Isten ad majd nekünk, életet ad. Nem egy egyszerű tészta, vagy pite. Egy olyan gyümölcs, amitől felpezsdülsz, ami megváltoztat. Persze nem a gyümölcs bír varázserővel (hiszek a csodákban, de a varázslatban nem), hanem Isten, de akkor is egy gyümölcs, amit az élet fájáról szakít majd le nekünk a Teremtő. Csodálatos.
Bármilyen lakoma is vár rád ma, hidd el nekem ha azt mondom, hogy közel sem olyan különleges, mint amit majd a paradicsomban eszünk. Ott majd együtt ünneplünk örökké, és a legegyszerűbb alma finomabb lesz, mint itt a legfinomabb sütemények. Ott a leghétköznapibb répa jobb ropogtatni való lesz, mint itt a legfinomabb rágcsálni való. Minden falat maga az élet lesz. Tudod miért? Mert Isten mellett eheted majd meg!
Én már várom azt a lakomát! Remélem együtt eszünk majd!
